Ugye mindenki ismeri a papírdarabolót, amely ma már minden irodában megtalálható. Arra szolgál, hogy az üzleti életben keletkezett, és feleslegessé vált iratokat megsemmisítse, nehogy azok illetéktelen kezekbe kerüljenek, mielőtt újrahasznosításra kerülnének. Nos, a Facebook felületén, az FNA-mozgalmi csoportban találkoztam egy bejegyzéssel, ami a shredder működési elvét hozta fel – tegyük hozzá, hogy egy erősen eltorzított módon, de nagyon szemléletesen – példának az alapjövedelem bevezetésére. Csakhogy a példa, ahogy elhangzott, legalább annyira hamis, amennyire szélsőséges, mert az egyszerű olvasónak teljesen félrevezető képet sugall. Ezért határoztam el, hogy önálló bejegyzéssel válaszolok erre a hamis példára.

Az előzményezett bejegyzést a megadott linken mindenki elolvashatja. A válaszomat idézem, amit egy hozzászólásomban megfogalmaztam:

„Ez egy rendkívül szélsőséges példa, a való életben olyan nincs, hogy egy cigarettaszünet alatt valaminek a termelékenysége megszázszorozódik. A példa legalább annyira megtévesztő, mint amennyire szemléletes. A 70-es, 80-as évek fordulóján, ahol dolgoztam (mellesleg szintén a Videotonról van szó), ott egy gépkezelő 1 db félautomata gépet kezelt. Vagy ha automata gépek voltak, azokból 2-3-at. Én voltam az a művezető, aki bevezettem, hogy a műszakomban az asszonyok a félautomata gép mellé kaptak egy-egy automata gépet is, amit ki kellett szolgálniuk.

Ma ez úgy néz ki Nyugat-Európában is (ahol most dolgozom), meg odahaza is (ahol korábban dolgoztam), hogy félautomata gépek már nincsenek. Minden gép automatizált, s ha kell, robotizált. Egyetlen gépkezelő ma már 5-6 gépet szolgál ki, a gépeknél csak a dobozokat cserélik, és csomagolnak. De léteznek már csomagoló robotok is. A gyakorlatban tehát az én ágazatomban a termelékenység a 80-as évek óta 35 év alatt nagyjából megduplázódott. Ez nagyjából évente 2,86 százalékkal való növekedést jelent. 35 év után pedig fele akkora kezelői létszám elég ugyanakkora termeléshez.

Igen ám, de ez még nem minden! Ebből a fele akkora létszámból – ha magyarországi viszonylatról beszélünk, akkor – egyetlen ember munkabére sem haladja meg a 35 évvel ezelőtti szintet reálértékben. Ugyanúgy túlórázik a megélhetésért, mint akkoriban, miközben az élőmunka termelékenysége a duplájára nőtt! Ami megnőtt, az a kizsákmányolás! A kizsákmányolás foka is duplájára nőtt! A munkás tehát egyáltalán nem járt jobban azzal, hogy kétszer annyi terméket állít elő. Sőt rosszabbul járt, mert az ő adójából kell eltartani az elbocsájtott létszámot is. Az ő munkanélküli segélyüket (illetve közmunkadíjukat) is neki kell megtermelnie!

Erre jönne rá az alapjövedelem bevezetése. És azt ki fogja megtermelni?

Amit pedig én magam bizonyítani szeretnék, hogy 2-szer 4 órás munkaidőben ugyanaz a 8 órás termelés ugyanúgy előállítható. És a dolgozóknak illene kifizetni a 4 órás munkáért a 8 órás munkabért, hogy végre megszűnjön ez az irreálisan magas fokú „szuperkizsákmányolás”!”

Mi az, ami teljesen hamis az előzményezett cikkben?

Ha nem is foglalkozunk az értéktöbblet kisajátításának folyamatával, valamint azzal sem, hogyan szűnik meg a munkahelye a kizsákmányolt dolgozónak, akkor is van egy óriási félrevezetés a szövegben. Idézem:

„Tudják, az egészben még az a szomorú, hogy az asztalomon nem csak több aranyszínű tallér maradt, hanem kilencvenhét piros labda. Akár oda is lehetne adni annak, aki saját hibáján kívül esett ki a termelésből, hiszen jóval több terméket állítottunk elő ugyanannyi idő alatt.”

Az aranyszínű tallér a munkabért szimbolizálja, a piros labda pedig a fogyasztást hivatott szemléltetni, azaz a munkabérből kielégíthető emberi szükségleteket.

Ezzel kapcsolatban szeretném megkérdezni, tapasztalta-e valaki, hogy a túltermelési válságok során a kapitalizmusban az eladhatatlan árut felosztották a rászorulók között? Inkább a tengerbe borították a búzát! Szó sincs tehát olyasmiről, hogy a 97 darab piros labdát oda lehetne adni a munkahelyüket vesztett embereknek. Éppen arra megoldás az FNA, hogy ne kelljen – ingyen – odaadni nekik semmit se! Valóban oda lehetne adni, de szó sincs erről!

A lényeg éppen az, hogy a kapitalizmusban nem folyik termelés olyan szükségletek kielégítésére, amely mögött nem áll fizetőképes kereslet. A globális kapitalizmus sikeresen eljutott a kizsákmányolásnak olyan magas fokára, hogy önnön farkába harapott: képes a saját termékeinek fizetőképes keresletét is fölszámolni! Kell ennél több, hogy lássuk, a kapitalista fejlődés jelen formája is fönntarthatatlan?

A kapitalizmus változtatni kényszerül. Kénytelen valamicske fizetőképes keresletet visszapumpálni a társadalomba. Ilyen fizetőképes kereslet visszapótlás volt az is, amit a bankok folytattak a Credit Crunch előtt a fogyasztási hitelekkel, amiből aztán 2008-ra egy hitellufi lett, és kipukkadt. A nagy hitelezési versenyben a bankok orrba-szájba folyósították a gépjármű- és a lakásvásárlási hiteleket, olyanoknak is, akiknek nem volt kellő fedezete. Be is dőltek az ingatlanhitelek. Azóta óvatosabb a pénzvilág, így más eszközökhöz kell nyúlni. Ez az eszköz volna most az FNA.

Tulajdonképpen arról van szó, hogy a társadalomból kiszipolyozott jövedelmet kell valamilyen módon visszapumpálni, hogy a fizetőképes kereslet valamennyire helyreálljon. Ezt megtehetné a kapitalizmus úgy is, hogy emeli a béreket, és ezzel együtt csökkenti a munkaidőt. Csökkenne a munkanélküliség, a lakossági jövedelmek pedig elkezdenének nőni. Hogy miért nem teszi meg? Mert nem akar precedenst teremteni, nem akarja beismerni, hogy mindez a kizsákmányolás miatt van. Nem akarja elveszíteni a kizsákmányolás terén a szabadságát! Ehelyett találták ki azt a mesét, hogy az embernek hadd legyen szabad választása, akar-e egyáltalán dolgozni. Hisz biztosan akad elegendő bamba birka, aki erre a csalira ráharap! Hát hogyne! Ha a rezsicsökkentésre vevők, akkor erre is! Csak fel kell villantani egy kis pénzt… A Zbigniew Brzezinski-féle „tittytainment” láthatóan csábító lehetőségnek tűnik sokak számára.

Persze én meg is értem azokat, akik azonnal el is fogadnák, mert óriási változást jelentene a számukra. De azokat nem vagyok képes megérteni, akik vallásos hittel bele is állnak ebbe a projektbe, nagy hangon hirdetve, hogy ez a jövő! Hogy a jövőben a gépek úgyis kiszorítanak bennünket!

Persze, ha hagyjuk! S ha időközben át nem vesszük a hatalmat, hogy a gépek ne a tőkések érdekeit szolgálják, hanem a népét. Mert egyáltalán nem mindegy, milyen körülmények között engedjük, hogy a gépek átvegyék a helyünket. Persze mindez a shredderes példából szépen kimaradt…

Így hát vannak szép számmal vakhitűek, akik a munkához való alanyi jogot felcserélnék a munkanélküli segély iránt való joggal, amit majd alapjövedelemnek átkeresztelnek. Ők nem értik, hogy a munkához való jog pénzbeli megváltásával a jövőjüket herdálják el bagóért.

Ennyit a frappáns shredderes bejegyzésről… nagyon kapósak az ilyen hamis példák. Sokan szeretik ilyesmivel megnyugtatni a lelkiismeretüket. Aki írta, nyilván az is.