Mona Chollet cikke "Az alapjövedelem és hamis barátai" címmel a LeMonde diplomatique magyar kiadásának szeptemberi számában jelent meg. Nem is annyira erre a cikkre kívánok reflektálni, hanem annak is csak egy kommentjére - az összesen kettő darab közül. Az alapjövedelem témájában egy régi vitapartnerem - Somi Judit - ismételte meg egy általam már ismert véleményét, amely így hangzik:

"Tudomásul kell vennünk egyszer s mindenkorra, hogy a tőkés rendszerben NINCS lehetőség az FNA-ra. Annak bevezetése nem lehet független a fő termelési eszközök magántulajdonának megszüntetésétől. Minden törekvés és vita erről csakis és kizárólag azokat az energiákat köti le, melyet az osztályharcra kellene fordítanunk."

Előző blogbejegyzésemben felvetettem, hogy a Bitcoin filozófiája libertárius. Ennek kapcsán tovább sorolnám a Bitcoinnal szemben felmerülő kételyeimet. Ebben a cikkemben naiv kérdéseket fogok föltenni, amelyekre nem tudom a választ. Többször megkíséreltem már, hogy párbeszédet kezdeményezzek ezekről a kérdésekről, de rendre kitérő szándékkal találkoztam. Így hát csak a kétségeimet sorolhatom. Laikusként abban bízom, valaki talán – konkrét ismeretek birtokában – eloszlatja a kételyeimet, melyek arra vonatkoznak, hogy az anonimitás és a bankrendszer decentralizációjának igénye a Bitcoinnál csak fantom szerepet tölt be. Erről valahogy nem esik szó, amikor a digitális pénzekkel kapcsolatos kérdéseket tárgyaljuk. Én meg nagyon földhöz ragadt vagyok, úgy viszonyulok a dolgokhoz, hogy hiszem, ha látom. Az olvasót pedig arra kérem, hogy bocsássa meg nekem a gyanakvásomat!

A Bitcoin, mint digitális pénz (kriptovaluta) filozófiájáról egy nagyon érdekes cikket olvastam, melynek címe BITCOIN, a modernkori alkímia csodája – Alapvetés. A cikkhez főzött kritikai megjegyzéseimet hozzászólásokban megfogalmaztam, azokra itt most nem térnék ki. Akit érdekel, a megadott linken elolvashatja. Amivel itt foglalkozni szeretnék, az a cikkből sugárzó filozófia, amely számomra kifejezetten libertáriusnak tűnik, mert azoknak a szabadságát fogalmazza meg, akik a Bitcoin-forgalomban érdekeltek. Illetve még csak nem is azokét, mert ebből a körből nyugodtan kihagyhatjuk a kisembereket, akik kis tételben használják ezt a fizetőeszközt, például pizza rendelésre. Azokra kell gondolni, akik nagy összegeket tartanak Bitcoinban, és akik az árfolyamnyereségben érdekeltek!

Bokros Lajos egy épületes cikket jelentetett meg a Modern Magyarország Mozgalom honlapján „Hülyék-e a svájciak?” címmel. Természetesen a svájciak nem hülyék, de ebből még nem következik, hogy Bokros Lajosnak igaza van! Sőt, akár azt is mondhatjuk – ha már a szerző ilyen alpári szót használt –, egyáltalán nem biztos, hogy a szerzőre, saját magára ez a minősítő jelző nem állná meg a helyét.

Az utóbbi időben örömmel tapasztalom, hogy pro és kontra egyre többet foglalkozunk az alapjövedelem kérdésével. Nagyon helyes, hogy erről vitatkozunk, így érlelődik az álláspontunk. Viszont nagyon sajnálatosnak tartom a kérdésben tapasztalható alapvető tájékozatlanságot, amit – valljuk be – a politikai elit részéről motiválhat akár tudatos félrevezetési szándék is. Ha nem így volna, akkor ugyanis félelmetes dilettantizmust kellene feltételeznem róluk.

Scheiring Gábor, a Megújuló Magyarországért Alapítvány elnöke nagyon jó cikket jelentetett meg a Kettős Mérce blogban, melynek címe „Az igazságosság forradalma: alapjövedelem vagy barbárság”, amely nekem nemcsak azért tetszik, mert alapvetően egyetértek a benne megfogalmazódó gondolatokkal, hanem mert lehetőséget ad számomra a szerzőt, mint közéleti személyt és politikust jobban megismerni, ennek révén a szerző baloldaliságát is jobban meg tudom ítélni. Nagyon pozitív szempontnak tartom, hogy a szerző az alapjövedelem bevezetésének szükségessége mellett nemcsak általában érvel, hanem annak politikai hátterét is megvilágítja. Ezzel együtt azonban szükségesnek tartom, hogy néhány, általam lényegesnek vélt kritikai megjegyzésemet megfogalmazzam.

A Bitcoin, mint digitális pénzrendszer anonimitását és decentralizáltságát egy korábbi írásomban bíráltam már. Szokás bírálni a Bitcoint azért is, mert állítólag egy piramisjátékot valósít meg. Ez persze nem egészen így van, de mégis van benne valami. Jelen írásomban erről szeretném kifejteni a gondolataimat, melyhez elsősorban Laci másfél milliárdos sonkás-gombás pizzája szolgált forrásmunkaként. Érdemes elolvasni a cikket, azon kívül, hogy szórakoztató is, egy sor hasznos információt tudhatunk meg belőle. A másik forrás, amiből sokat merítettem, az a Bitcoin FAQ magyar nyelven, lévén alapfogalmakat tisztáz. Hiába, egy dilettánsnak ezen a szinten kell kezdenie!

Hogyne volna lehetséges alapjövedelmet folyósítani teremtett pénzből, hiszen minden pénz így, vagy úgy, de teremtett pénz. A jegybanknak lehetőségében állna az alapjövedelemhez szükséges pénzt pénzteremtéssel előállítani. De ha a jegybank nem teszi, vajon megteremtheti-e a közvetlenül maga közösség ugyanezt? A válasz igen, mégpedig digitális pénzben, olyasmiben, amilyen például a Bitcoin, amely 2009 óta létezik.

A marxizmus egyik forrásának a klasszikus politikai gazdaságtant, elsősorban Adam Smith és David Ricardo munkásságát tekintik, mert hozzájuk köthető a munkaérték-elmélet megfogalmazása, mely szerint az áruk értékét az előállításukhoz szükséges emberi munka határozza meg. A munkaérték-elmélet lényege, hogy a munkás által megtermelt árukban megtestesülő új érték két részre oszlik: munkabérre és értéktöbbletre. Az új értékből mindössze a munkabér illeti meg a létrehozót, míg a tőketulajdonos tulajdonosi mivoltából eredően kisajátítja a munkabér feletti új értéket, az értéktöbbletet. Ilyenformán Marx értéktöbblet-elmélete közvetlen előzményének Smith és Ricardo munkaérték-elmélete tekinthető.

Korábbi írásomban felhívtam a figyelmet arra, hogy Götz Werner szerint az alapjövedelem eszméjével vissza is lehet élni, ha annak összege nem „elég magas”. Azért fogalmazok így, mert az alapjövedelem kritériumai között az összegszerűség ilyen relatív módon, tág határok között került meghatározásra. Ez nemcsak azzal a veszéllyel jár, hogy lesznek országok (mint például Magyarország), ahol az alapjövedelem a létminimum összegének csak a 60 százalékát célozza meg, hanem még a jóléti társadalmakban is önmagában rejti a fenyegetést, hogy az FNA összege egyszerűen értékét veszíti. Hiszen a műszaki fejlődés a kapitalizmusban továbbra is munkaerő megtakarító jellegű, és a munkanélküliség továbbra is nőni fog. Legyen bármilyen méltányos összegű például a svájci alapjövedelem, ha a növekvő munkanélküliség miatt annak fedezete előbb-utóbb elapad, mert egyre kevesebb aktív munkavállaló termeli azt meg, azaz nem lehet garantálni, hogy annak összege a jövőben is „elég magas” legyen. Amit a jelenlegi adóbevételekből finanszírozni lehet, azt a holnapi adóbevételek már nem biztos, hogy betakarják.