Előző blogbejegyzésemben felvetettem, hogy a Bitcoin filozófiája libertárius. Ennek kapcsán tovább sorolnám a Bitcoinnal szemben felmerülő kételyeimet. Ebben a cikkemben naiv kérdéseket fogok föltenni, amelyekre nem tudom a választ. Többször megkíséreltem már, hogy párbeszédet kezdeményezzek ezekről a kérdésekről, de rendre kitérő szándékkal találkoztam. Így hát csak a kétségeimet sorolhatom. Laikusként abban bízom, valaki talán – konkrét ismeretek birtokában – eloszlatja a kételyeimet, melyek arra vonatkoznak, hogy az anonimitás és a bankrendszer decentralizációjának igénye a Bitcoinnál csak fantom szerepet tölt be. Erről valahogy nem esik szó, amikor a digitális pénzekkel kapcsolatos kérdéseket tárgyaljuk. Én meg nagyon földhöz ragadt vagyok, úgy viszonyulok a dolgokhoz, hogy hiszem, ha látom. Az olvasót pedig arra kérem, hogy bocsássa meg nekem a gyanakvásomat!
Az írásomban megfogalmazódó esetleges tévedésekért is eleve elnézést kérek, de nem vagyok számítástechnikai szakember!
Az előző blogbejegyzésemben kifejtett gondolataimat folytatva megkockáztatom a kijelentést, hogy létezik egy Bitcoin-maffia, amely a bitcoin-forgalom növelésében érdekelt, és így természetesen érdekelt a digitális pénz körüli hírverésben is. Minél nagyobb a hírverés, annál magasabbra szökik a digitális pénz árfolyama. Ez a maffia létrehozott egy fantompénzt, és most ezt a pénzt kívánják a piacon áruba bocsájtani. A hírverésnek pedig eszköze a hivatkozás ennek a pénznek a kamatmentességére, anonimitására és demokratizmusára, melynek lényege, hogy centralizált bankrendszert nem igényel. Vizsgáljuk meg tehát a Bitcoinnak ezeket a tulajdonságait!
A kamatmentesség fantomja
A legegyszerűbb ezzel kezdeni, mert hamar túljutunk rajta. A hitel ára a kamat, megegyezés kérdése, hogy az mennyi. Jelen esetben nulla, de véleményem szerint ennek semmi jelentősége nincs, ha a pénztulajdonos eleve az árfolyamnyereségre játszik (csak utalok ismét az információra, hogy a Bitcoin árfolyama megközelítette a 600 Dolláros szintet).
A magyar közvélemény nagyon jól ismeri a CHF-alapú devizahitelezés kérdését, amely ugyan nem kamatmentes hitel volt, de a forinthitelekhez képest nagyon kedvező kamatozású. A hitelező bankok pedig a devizaárfolyam növekedéséből realizáltak hatalmas profitot. Teljesen mindegy, hogy a bankár miből realizál hasznot, a kamatból, vagy az árfolyamnyereségből. A lényeg csak az, hogy megtalálja a számításait.
Nyilvánvaló, hogy a kamatmentesség itt csak reklámcélokat szolgál.
Az anonimitás fantomja
Ennél sokkal lényegesebb kérdés az anonimitás fantomja. Hiszen még azt sem tudjuk, ki Satoshi Nakamoto! Bár ez csak kíváncsiság a részünkről, a gyakorlatban sokkal nagyobb jelentősége van annak a kérdésnek, hogy ki a pénztulajdonos, akitől Bitcoint vásárolunk.
Budapesten már működik Bitcoin automata. Ez azt jelenti, hogy maga a bitcoin az áru. Aki a bankautomatát működteti – az egyszerűség kedvéért nevezzük bankárnak (vagy pénzváltónak) –, ő maga is úgy vásárolja a digitális pénzt. Állítólag... Vagy netán már betéteket is gyűjtenek Bitcoinban? Számlát is vezetnek? Hitelt is folyósítanak? Folyószámlahitelt is? Vagy esetleg a Bitcoin automatát üzemeltető cég csak „közvetít” az eladó és a vevő között? Bárhogy legyen is, ez egy új üzletág a „bankár” számára. Ez eleve egy sor kérdés megfogalmazására ad lehetőséget.
Naiv módon hiszünk abban, hogy a Bitcoin, mint pénzrendszer a pénztulajdonos anonimitását szavatolja. De hogyan találkozik akkor a pénzváltó a pénztulajdonossal? Próbáljuk meg ezt az esetet modellezni a Bizományi Áruház Vállalat (a zaci) példájával!
A Bitcoin a Bizományi Áruház példáján szemléltetve
Képzeljük el, hogy a sarkon van egy éjjel-nappal, a hét 7 napján nyitva tartó Bizományi Áruház, amely nemcsak nemesfém ékszereket vásárol fel az állampolgároktól, hanem bitcoinokat is – készpénzért. Majd ezt követően a Bitcoint legálisan értékesíti a saját maga által üzemeltetett Bitcoint automatákban.
Az éjjel-nappali és a hét 7 napján való nyitvatartási idővel azt szeretném kifejezni, hogy akadnak őrültek, akiknek mondjuk szombat este 10 órakor jut eszükbe Bitcoint vásárolni. Szóval kell, hogy kéznél legyen ebben a lehetetlen időpontban is valaki, aki éppen akkor kívánja bizományban értékesíteni a bitcoinjait.
Ha én volnék Satoshi Nakamoto, akkor létrehoznék egy ilyen Bizományi Áruház Vállalatot, hogy a saját magam által birtokolt néhány millió darab bitcoint legálisan értékesítsem – megspórolva az árfolyamnyereség után fizetendő adót. És közben még a deviza vételi és eladási árfolyama közötti különbözetet is realizálnám. Miközben a Bizományi Áruház Vállalat csak a befolyó árkülönbözet után fizet nyereségadót.
Az adóhatóságra hárul a feladat, hogy kriminalisztikai módszerekkel bizonyítsa, én vagyok Satoshi Nakamoto. Bizonyítsa, ha tudja! Eddig úgy tűnik, nem jártak sikerrel ezen a téren.
Okkal vélelmezhető, hogy a Bitcoin automatákat üzemeltető cégek a Bitcoin tisztára mosásának (legalizálásának) eszközei. Hogy ilyen kijelentést tegyünk, ahhoz elegendő ennyit tudnunk a Bitcoinról: „Mivel egy személy bármennyi címet létrehozhat magának, amelyekről nem derül ki, hogy egy emberhez tartoznak, a pénz mozgásának követése szinte lehetetlen.” [Forrás: Wikipédia]. Azaz nincs másról szó, mint arról, hogy a BÁV egy névtelen állampolgár Bitcoin címéről vásárol digitális pénzt, amelyet azt követően a saját vállalati címéről értékesít.
A budapesti Bitcoin automatáról is érdemes tudni, hogy az ATM-be befizetett forint egy angol váltószámlán keresztül válik bitcoinná. Az üzemeltető Octarine Labs pedig mossa kezeit, semmit sem köteles tudni a maffiával való kapcsolatról. Ügyes, nem?
A Bitcoin az üzleti forgalomban
Az egész kérdéskörben a leglényegesebb szempont, hogyan lehet az üzleti könyvelésben (a kettős könyvvitelben) a Bitcoinban bonyolított pénzforgalmat lekönyvelni. Hogyan egyeztethető össze az anonimitás és a transzparencia követelménye? Egyértelműen az adóellenőrzés szempontjaira gondolok. Alapvetőnek tartom ugyanis, hogy a gazdaság ne a feketegazdaság térnyerésének irányába fejlődjön, hanem a transzparens, átvilágítható és ellenőrizhető gazdaság irányába, amely a közteherviselést biztosítani képes. Én ezt tartom demokratikus követelménynek, nem az anonimitást. Az anonimitás csak a maffia érdeke ehet.
Azt édeskevésnek tartom, hogy a „peer-to-peer” hálózatban a hálózati csomópontok rögzítik a pénzügyi tranzakciókat, és hogy ezt ki is lehet nyomtatni, ha egyebként ezekből az adatokból nem állapítható meg az üzleti partner adószáma. A hálózat azonban csak a tranzakciókhoz kapcsolódó Bitcoin címeket rögzít. Aki viszont foglalkozott vállalkozói könyveléssel, az tisztában van vele, hogy a számviteli törvény milyen követelményeket támaszt egy bizonylattal szemben.
A vállalati könyvelésnek nem lehet alapja a „peer-to-peer” hálózat által generált protokoll. A beszállító vállalkozónak egészen biztosan ki kell állítania egy számlát is, amely minden olyan adatot tartalmaz, amit a számviteli törvény megkövetel (név, cím, adószám, mennyiség, összeg, ÁFA-kulcs, felszámított ÁFA stb.), és ezt meg kell küldenie a vevőnek is! Azt is valószínűnek tartom, hogy az adóhivatalnál be kell jelentenie azt a Bitcoin címet, amelyen a pénzügyi teljesítéseit bonyolítja, hogy a hálózati csomópontban generált adatokkal azonosítani lehessen. Ezen a ponton alapos okkal gyanítható, hogy a számviteli törvénynek való megfelelés eleve sérül. Azt ugyanis tudhatjuk, hogy mi magunk megfelelünk-e a számviteli törvény előírásainak, de honnan tudjuk, hogy az üzleti partnerünk megfelel-e? A Bitcoin címből ez nem derül ki. Vajon az üzleti partner is bejelentette a Bitcoin címét az adóhivatalnál? A gyanú megfogalmazásához megint csak arra hivatkozok, hogy egy embernek tetszőleges számú Bitcoin címe lehet.
Az adóhivatalnak egy Bitcoin-azonosító listával kell rendelkeznie ahhoz, hogy kapcsolódó ellenőrzéseket legyen képes lefolytatni, hogy megállapíthassa, a könyvelés tényleges adatokat tartalmaz-e. S hogy amit az egyik költségként elszámolt, azt a másik bevételként elkönyvelte-e? Hogy a levont ÁFÁ-t a másik bevallotta-e? Közismert a „számlagyárak” létezése, azaz a hamis számlákkal való kereskedés, amely az adócsalás eszköze. A Bitcoinban való pénzügyi teljesítés pedig még annak az esélyét is megteremti, hogy egy és ugyanaz a személy legyen a hamis számla kiállítója és vevője. Azaz venni sem kell a hamis számlát, csupán a vállalati Bitcoin címről át kell utalni az elsikkasztott pénzt egy másik Bitcoin címre. Ilyen egyszerű lett az egész! A közvélemény pedig nem rendelkezik információkkal arról, vajon a számviteli törvénnyel a Bitcoin harmonizálható-e.
Ennek ismerete nélkül is kijelenthetjük azonban, hogy
amennyiben a számviteli törvénnyel való harmonizáció csorbát szenved, akkor a feketegazdaság felé fejlődünk, ha viszont ez a harmonizáció teljes, akkor a Bitcoin anonimitása csak blöff. Reklám és hírverés a Bitcoin népszerűsítésére.
Az anonimitásról legfeljebb annyit állíthatunk, hogy a számlavezető bankunk nem fogja tudni a pénzmozgásainkat ellenőrizni. De ugyanezt már nem állíthatjuk az adóhivatalról, ha bejelentettük a vállalati Bitcoin címünket. Viszont ez nem garancia sem arra, hogy hamis szállítói (alvállalkozói) számlák alapján az adóhivatal elől eltitkolt Bitcoin címekre nem utalunk-e elsikkasztott pénzeket, illetve arra sem, hogy az adóhivatal elől eltitkolt Bitcoin címekre nem fogadunk-e vevői átutalásokat. Mind a kettő adócsalás. Ezért van az, hogy nem tudok lelkesedni a Bitcoin térnyeréséért a gazdasági életben.
Nekem az a véleményem, semmi kifogásunk nem lehet az ellen, hogy az adóhivatal az adócsalók Bitcoin címeit letiltsa. Sőt, úgy gondolom, hogy ez közérdekből történik. Valóban vissza lehet élni ezzel, ha valakit jogtalanul zaklatnak. De a megoldás nem az, hogy nagyobb teret nyitunk a feketegazdaságnak és a maffiának.
Az anonimitás kérdése a devizahitelezésnél
Elvileg egy bank is érdekelt lehet abban, hogy árfolyamnyereség reményében Bitcoin-hitelezéssel foglalkozzon, és ehhez a devizát vagy vásárolja, vagy betétként gyűjti. Elvileg egy magánszemély is érdekelt lehet abban, hogy a digitális pénzét, amelyre átmenetileg nincs szüksége, bankbetétben tartsa. A trezorban való őrzés, mint indíték, a részéről kizárható, hiszen a digitális pénz nála is „trezorban” van.
Nem tudom, hogy a kereskedelmi bankok folytatnak-e BTC devizanemben hitelezést, de az biztos, hogy ez nem lehet azonos a klasszikus folyószámlahitel formájában megvalósuló pénzteremtéssel. A bank ugyanis csak ténylegesen meglévő digitális betéteket utalhat át a hitelfelvevőnek a saját Bitcoin címéről, mert azt „megteremteni” csak az algoritmus képes. Könyveléssel a bank nem tud digitális pénzt teremteni. Ebből a tényből származik, hogy a Bitcoinban megvalósuló esetleges hitelezéshez a digitális pénzt vagy vásárolnia, vagy betétként gyűjtenie kell.
De ettől függetlenül is joggal feltehető a kérdés: egyáltalán ki foglalkozik Bitcoin-hitelezéssel, hiszen állítólag a rendszer az anonimitást garantálja? Állítólag vannak, akik ilyen hiteleket „közvetítenek”. Nekem viszont az a véleményem, ha a rendszer a pénztulajdonos anonimitását biztosítja, akkor azt sem tudhatjuk, honnan (kitől) származik a Bitcoinban kiközvetített hitel.
Egyáltalán nem vonom kétségbe, hogy akinek van (mondjuk) egymillió „darab” elfekvő – önmagában semmire sem jó – bitcoinja, az készséggel kezdene vele valamit, és kihitelezné. De ugye Satoshi Nakamoto nem állhat neki hirdetni. Ha ugyanis az adóhivatal kivonulna hozzá, akkor könnyen lehet, hogy a kivetett adó pénznemében fizetésképtelen volna – hiába milliárdos Bitcoinban.
Ha azonban a „közvetítő” egy bank, akkor ugyanaz a helyzet, mint a Bizományi Áruház Vállalat példájában. Csak így tudom elképzelni.
A decentralizált bankrendszerről
A végére hagytam azt a kérdést, hogy a „peer-to-peer” (osztott) hálózat a bankrendszer decentralizációját jelenti-e. Elismerem, hogy ez így van. De egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ezzel a bankrendszer demokratikusabbá válna. Hogy lehet demokratikusnak nevezni azt, ami egy maffia-szerű rendszert valósít meg, és a feketegazdaság irányába való fejlődésnek nyit teret?
Elismerem, hogy az osztott hálózat csomópontjaiban való adattárolás biztonságosabb és kevésbé manipulálható. De azt már vitatom, hogy ez a társadalom érdeke volna. Ami maffiózó célokat szolgál, az nem lehet társadalmi érdek! Anarchista sem vagyok, ilyen szempontból sem tudom elfogadni az érvelést.
Mérlegelni kell, hogy mit nyerünk a nagyobb hálózati biztonsággal, és mit veszítünk az anonimitással! Véleményem szerint az anonimitás csak a tőketulajdonos célja lehet, aki a tőkéjét akarja az ellenőrzés alól kivonni.
A bankrendszer és egyben a pénzrendszer akkor lesz demokratikus, ha a pénzteremtés az alapjövedelemhez kötődik, és ezzel kivesszük a profitérdekelt bankok, a tőketulajdonosok kezéből, átadva azt a társadalom kezébe. És mindezt teljes transzparencia mellett, demokratikusan ellenőrizhető módon valósítjuk meg. A szabadságot én nem a maffiózók szabadságaként értelmezem, és nem is úgy mérem.
Ha mindezeket végiggondoljuk, akkor belátjuk, kell, hogy legyen a háttérben egy Bitcoin-maffia. Maga a tény, hogy Satoshi Nakamoto – legyen akár egyetlen személy, vagy csoport – rejtőzik, önmagában is az jelzi, hogy a Bitcoin megalkotásával ingoványos talajra léptek. Legkevesebb adócsalásért számíthatnak arra, hogy eljárás indul ellenük.
Mindettől függetlenül a Bitcoin tőzsdei bevezetése megtörtént. Ez arra bizonyíték, hogy a tőzsde még a bizonytalan jogi hátterű dolgokból is próbál hasznot húzni. Innentől kezdve pedig nyilvánvaló, hogy a Bitcoin árfolyamnyereségéhez jól kifejezhető érdekeltség fűződik. A Bitcoin-maffiához tartozónak én azokat gondolom, akiknek az érdekeltségéről szó van. De nem sorolom bele ebbe a körbe azokat, akik a piacuk bővítése érdekében a bitcoint elfogadják fizetőeszköznek.
A cikkemben egyetlen mondat erejéig volt csak szó az alapjövedelemről. Hogy mégis ebben a blogban publikálom, csak annyi oka van, hogy a digitális pénzekkel foglalkozó többi írásom is itt jelent meg.
