Megnéztem Götz Werner filmjét az alapjövedelemről, hogy érveket gyűjtsek az álláspontom alátámasztására. Találtam is… A nagyjából 100 perces film számomra nem tartalmazott semmi újdonságot, nem mondott semmit, amit eddig is ne tudtam volna. Egyetlen lényeges dolgot kivéve. Szabadon idézem… „Az alapjövedelemmel vissza is lehet élni. Például akkor, ha annak összege nem elég magas. Ebben az esetben nem szünteti meg a bérmunka végzésének kényszerét.”

Götz Werner

Ez a pár mondat tömören kifejezi a magyar alapjövedelem lényegét. A viták, amelyet a PM alapjövedelem-tervezetéről folynak, nem jelentenek többet, mint sok hűhó semmiét! Ami nem jelenti, hogy nem éri meg a vitát, hogyan tudnánk segíteni a leginkább rászorulókon, de ez a vita nem az alapjövedelemről szól, és nem fog, nem is képes megoldani semmit. Ez a szakemberek dolga. Találják ki, mekkora forrásokat tudnak erre a célra mozgósítani, és oldják meg! S ha szavaznunk kell rá, akkor megszavazzuk. De ne vezessék félre a társadalmat, és ne akarják elhitetni, hogy ez a vita az alapjövedelemről szól! Ennek semmi köze ugyanis az FNA gondolatához és eszméjéhez.

Az FNA-csoportban folytatott vitában igaza volt azoknak, akik azt mondták, hogy a PM kezdeményezése csak egy kiterjesztett segélyezésről szól. Így igaz, legfeljebb csak az elnevezésen lehet vitatkozni. De ez így nem korrekt, sőt nem tisztességes dolog az FNA nevében politikai kampányt folytatni, mintha arról lenne szó! Nem lehet az alapjövedelemről szó, mert az FNA összegének akkorának kell lennie, hogy abból – szűkösen, de tisztességesen – meg is lehessen élni! Az 50 ezer Ft-os létpénz ezt a feladatot nem képes betölteni!

Elbeszélünk egymás mellett

Götz Werner nem fejtette ki, milyen következményei lehetnek egy olyan visszaélésnek, amelyet egy politikai párt követ el az FNA nevével kampányolva. A közvetlen következménye az, hogy a társadalmi vitában elbeszélünk egymás mellett, azaz nem értjük meg egymást. Jelen esetben én azzal érvelek, hogy a PM javaslata alapján bevezetendő (hitünk szerint) alapjövedelem nem szünteti meg a munkavégzés kényszerét, hanem ellenkezőleg, konzerválja a munkanélküli tömegeknek a munka világából való kirekesztettségét. A vitapartnerem pedig érvelnek Enno Schmidt és Götz Werner szavaival, hogy az alapjövedelem igenis felszabadít a munkavégzés kényszere alól, és csak ez lehet a megoldás. De hiszen nem ugyanarról beszélünk! Én a valóságról beszélek, az ellenfeleim meg valaminek az illúziójáról! Csoda, hogy nem értjük meg egymást?

Nekünk nem az alapjövedelmen kellene agyalni, mert az csak a megtermelt jövedelem újraelosztásáról szól! Nekünk olyan politikai és gazdasági reformokon kellene törni a fejünket, amelyek alkalmassá tesznek bennünket arra, hogy több jövedelmet termeljünk meg! Amelyek még akkor növelik a magyar gazdaság hozzáadott értékét, a munkabért és a profitot, ha a termelés volumene nem nő, akkor is, ha új munkahelyek nem létesülnek. Ahhoz, hogy több jövedelmet tudjunk újraelosztani, nekünk az egy főre jutó GDP összegét kell növelni!

És már ott is vagyunk, amiről egyfolytában beszélek: a kapitalizmust nem lehet pusztán az elosztási viszonyok változtatásával megreformálni!

Amiről Götz Werner mélyen hallgat

Persze nemcsak ő. Nem beszél ezekről a dolgokról Enno Schmidt sem, de ugyanúgy hallgat minden politikus is, aki hazánkban az FNA mellett kampányol. Arról van szó, hogy könnyen beszélnek Németországban, vagy Svájcban szép magas összegekről, amit alapjövedelem címén fizetnének a német, vagy a svájci állampolgároknak, amikor a periféria felől a centrum irányába működik a pénzszivattyú, ami jelentős összegű jövedelmeket szivattyúz át. Ezek az összegek a német és a svájci alapjövedelmet növelik, következésképpen a magyar alapjövedelemből hiányoznak. Ahogy a németországi munkabérek a magyarországi összeszerelő üzemek alacsony béreinek köszönhetően tarthatók magasan, ugyanennek köszönhetően magasak a németországi szociális rendszer juttatásai is. Ezekből a szociális juttatásokból adódik a magasabb alapjövedelem is.

Ne tévesszen meg senkit, hogy Svájc nem tagja az Európai Uniónak, mert a nemzetközi pénzvilágban betöltött különleges szerepe miatt Svájc ugyanolyan gyarmatosító szerepkörben van, mint az EU centrum országai.

Ha már ekkora vita folyik a magyar alapjövedelem összegéről, akkor a magyar politikusoknak képesnek kellene lenniük legalább hozzávetőlegesen megmondani, hogy egy magyar állampolgárra vetítve mekkora összeg áramlik át a német és a svájci állampolgárok alapjövedelmébe. Hadd lássa a magyar állampolgár, mennyibe kerül neki a gyarmati helyzetünk!

A visszaélés lehetséges következményei

Milyen lehetséges következményei vannak annak, hogy a PM politikai visszaélést követ el az alapjövedelem eszméjével való kampányolás során? Az első lehetséges következmény, hogy a kampány kontraproduktívvá válik és elbukik. Ami egyben azzal is jár, hogy a közvélemény elfordul az FNA gondolatától. Ebben az esetben a PM saját kampányával rombolja a társadalmi szolidaritást.

Ezen túlmenően lehetséges következmény, hogy a PM a következő országgyűlési képviselő választásokon még a parlamenti küszöböt sem fogja elérni.

Mindezt azért merem így kijelenteni, mert olvastam a Megújuló Magyarországért Alapítvány alapjövedelem-vitairatát, és látom abban a hangzatos szavakat. Erről majd külön írok. Most csak rámutatok, a  vitairatban egyetlen szó nem esik arról, hogy a fölvázolt modell nem alapjövedelemről szól. És mindezt Götz Werner szavaira alapozva adom elő. Ha tehát valaki cáfolni akar, nem velem vitatkozik, hanem Götz Wernerrel.

Ránk nézve pedig az lehet a dolog következménye, hogy bármelyikünk ezért a nevetséges alapjövedelemért veszítheti el a munkáját: 50 ezer forinttal fogják kiszúrni a szemünket! Ennyiért kótyavetyéljük el a munkához való jogunkat! Mindenki eldöntheti, hogy ennyiért megéri-e neki. Én azt mondom, hogy nekem nem!