Jelen írásom eredetileg 2014. január 25-én, tehát több mint két évvel ezelőtt jelent meg a NolBlogon. Az FNA – Feltétel Nélküli Alapjövedelem – elméletének tisztázatlansága miatt látom indokoltnak a cikkemet újra publikálni. Ezzel együtt persze kissé frissítettem és aktualizáltam a tartalmat, mert időközben PM állt az FNA-mozgalom élére Magyarországon. Itt szeretném megjegyezni, hogy Szabó Tímeától, a PM politikusától ezidáig visszajelzés a nyílt levelemre nem érkezett.
Véleményem szerint a Feltétel Nélküli Alapjövedelem eredeti eszméje liberális felfogást tükröz, mert a munkához való jogot a munkanélküli segélyhez való alanyi joggal kívánja felcserélni, és ezt kívánja radikális baloldali követelésként feltüntetni. Lehet, hogy sokan megütköznek ezen az állításomon, mert az FNA eszméjét oldalsemlegesnek gondolják, amellyel politikai hovatartozástól függetlenül bárki egyetérthet, de jómagam úgy vélem, hogy az FNA vs. munkához való jog vitájában a liberális és a kritikai marxista szemlélet közötti különbség rajzolódik ki. Az előbbi azzal érvel, hogy az FNA szabaddá tesz a munka kényszerétől, az utóbbi pedig azzal, hogy a dolgozó ember számára a munka jelenti a szabadságot. Vajon mit választunk, a munkanélküliség szabadságát vagy a munkavállalás szabadságát? Melyikről legyen szó és melyik a hamis?
Az ütközési pont jelen esetben is a liberalizmus kettős természete körül alakul ki. A szabadság ígérete álságos, mert miközben valóban megpróbál szabadságot nyújtani és ehhez vonzó alapjövedelmet ígérni, közben a jogfosztottságot törvényesíti. Hamisan hivatkozik ugyanis az esélyegyenlőségre a munkához jutásban, mert akit a munka világa egyszer már kirekesztett, annak nincs egyenlő esélye oda újra visszakerülni. Ilyen értelemben az alapjövedelem megosztja a munkavállalók társadalmát munkásarisztokratákra és a munka világából kirekesztettekre. A liberális felfogás tehát emberi jogi alapelvekre hivatkozik, de emberi jogi alapelvekbe ütközik.
A garantált alapjövedelem liberális értelmezése valójában a munkaadók (a tőketulajdonosok) szabadságát növeli: mentesíti őket a munkahelyteremtés és foglalkoztatás erkölcsi kényszerétől és teljes felmentést ad a dolgozók elbocsájtására. Hogyan lehet esélyegyenlőséget teremteni a munkához való hozzáférésben, ha nincs elegendő munkahely? Ezt az alapvető kérdést az FNA liberális értelmezése megválaszolatlanul hagyja, egyáltalán nem is vizsgálja.
A munkához való jogról sokat írtam már. A javaslatomat is leírtam, hogy az alapjövedelmet a munkához való jog törvényi feltételeinek megteremtésével együtt kell bevezetni, melynek során a tételes jognak a munkaidő csökkentésévek kell érvényt szerezni. Ezzel együtt lehet a Feltétel Nélküli Alapjövedelemmel olyan hatást elérni, ami valóban szabaddá teszi a munkavállalást és a szegénység megszüntetése irányában hat.
Az oldalsemlegességről
Általános értékválsággal jellemezhető jelen világunkban, amikor ideológiák és világnézetek omlanak össze, amikor kifejezetten ideológiai vákuumban élve keressük saját identitásunkat, nem kis feladatra vállalkozik, aki a baloldalisághoz való viszonyát akarja megfogalmazni. Manapság szinte divatos az oldalsemlegesség igényével fellépni, de megmondom őszintén, szerintem azt sem igazán tudjuk, hogy mit jelent maga a fogalom, hogy oldalsemlegesség. Jómagam legfeljebb annyit vélek érteni belőle, hogy a politikai pártok öncélú hatalomgyakorlásától próbálunk elhatárolódni, amelyek mind valamilyen oldalra besorolják önmagukat és zászlót lobogtatva keltenek gyűlöletet a másként gondolkodókkal szemben. Magyarán szólva a táborelvűséget utasítjuk el. Ezt magam is elfogadom abban az értelemben, hogy a mai magyar politikai „baloldal” csak névleg az, de semmi hiteles baloldaliságot nem mutat fel.
De nem tudok mit kezdeni az olyan véleményekkel, amelyek kétségbe vonják a baloldaliság értelmét. Hiszen a baloldaliság a progresszióra való törekvést jelenti, a jobbító, a dolgokat reformálni igyekvő szándékot, a pozitív irányú változásra való igényt fejezi ki – a társadalom többségének nézőpontjából. Ami ezzel szembeállítható, az a konzervativizmus, a változatlanságra való törekvés, ezt nevezném jobboldali magatartásnak. Ebből a szempontból azt kell mondanom, mintha az oldalsemlegesség igényének hangoztatásával a társadalmi progressziót utasítanánk el és ezt károsnak tartom. A kedves olvasót is arra biztatnám, hogy ne érje be a progresszió felvállalásával, hanem önnön viszonyát is próbálja meg tisztázni a baloldalisághoz.
Ezzel együtt jól láthatóan megjelenik a felszínen egy olyan álságos törekvés, hogy kifejezetten jobboldali világnézetet tükröző gondolatokat baloldalinak csomagolva fogadtassanak el a társadalommal. Ennek egy nyilvánvaló példáját látjuk, amikor a Párbeszéd Magyarországért (PM) az FNA liberális értelmezésével próbálja igazolni a társadalom előtt önnön vélt „radikális baloldaliságát”.
Progresszió és relativitás az alapjövedelem eszméjében
A társadalmi progresszió szempontjából napjaink talán legnagyobb jelentőségű kérdése a Feltétel Nélküli Alapjövedelem. Olyannyira jelentős kérdésről van szó, hogy hajlamos vagyok úgy fogalmazni, az a politikai párt nem lehet baloldali, amelyik nem látja meg a lehetőséget a garantált alapjövedelem eszméjében. Tehát az FNA kérdése olyan, mint a választóvíz. Ugyanakkor eleve kérdéses, hogy ki mit ért garantált alapjövedelem alatt, mert annak megfelelően másképp értelmezi a progressziót is. És ezen a ponton be kell lássuk, hogy magának a feltétel nélküli alapjövedelemnek a gondolata sincs elég pontosan meghatározva. Természetesen belefér, hogy nem csak baloldali nézetű ember lehet a támogatója, ennyiben lehet oldalsemleges gondolat az FNA. De hogy a megvalósulása progressziót jelent-e vagy nem, már egyáltalán nem mindegy, hogy a liberális javaslatot szavazzuk-e meg vagy a rendszerkritikusat.
Természetesen van bizonyos progresszió az FNA liberális felfogásában is, mert a munkanélküli segélynek egy korszerűbb formájáról van szó, amely alanyi jogon járna minden egyes állampolgárnak. De mivel a munkához való jogot a munkanélküli segélyhez való joggal cseréli fel, ezért jobboldali szemléletnek kell tartanunk, amely a vállalkozás szabadságának az érdekeit hivatott kiszolgálni, és a profitelv prioritását érvényesíti.
A történelmi jelenről – az objektivitás igényével
Csak nagyon röviden utalok rá, hogy a tudomány és a politika a mai napig adós azoknak a történelmi folyamatoknak a vizsgálatával, amelyek napjainkra elvezettek ahhoz a helyzethez, hogy a garantált alapjövedelem bevezetését kell mérlegelni. Erre pedig szükség volna, mert helyes következtetésekre csak a valóság ismeretéből juthatunk. Ráadásul mi magyarok adósok vagyunk a ’89-es rendszerváltás önkritikus vizsgálatával is, amikor lehetőségünkben állt volna olyan fejlődési utat választani, amely egyaránt meghaladja a létező szocializmus és a globális kapitalizmus felismert hibáit, de ezt akkor elmulasztottuk.
Nos, egy ilyen elemzéssel a mai napig adósok vagyunk. S mert a tudomány és a politika nem tekinti feladatának, nekünk magunknak kell a társadalmi problémákat néven neveznünk! Bár sokaknak bántja a fülét a szóhasználat, de nem lehet elkerülni, hogy kimondjuk, itt a kizsákmányolásról van szó! A kizsákmányolás a felelős azért a hatalmas méretű elszegényedésért, amely Magyarországon a rendszerváltás óta végbement. A kizsákmányolás fogalmát egészen pontosan abban az értelemben használom, ahogyan Marx azt meghatározta.
A kizsákmányolás alatt nem emberi minőséget kell érteni, hanem a tőkés termelési mód általános jellemvonását! Egy spontán tőkeakkumulációs automatizmus az, ami működik és ami elszívja a természet és a társadalom minden erőforrását. Ez a folyamat exponenciálisan gerjeszti önmagát, nem kell hozzá más, mint a szabadjára engedett piaci verseny. Aki nem ezt teszi, az lemarad a versenyben. Ez az, ami napjainkra olyan fokra jutott, hogy már a kapitalista társadalom hosszútávú fenntarthatóságát is veszélyezteti. A tőke olyan mértékben kiszívja a jövedelmet a társadalomból, hogy az már a társadalmi termelés során előállított termékek értékesítését (a tőke értékesülését) is gátolja. Ezt egész egyszerűen a fizetőképes kereslet hiányaként érzékeljük – immár mi átlagemberek is, akik alapvető szükségleteinket nem tudjuk kielégíteni elegendő jövedelem hiányában.
Fontos megállapítás, hogy kimondatlanul ugyan, de az FNA gondolata elismeri a kizsákmányolás tényét. Ezért állítom, hogy az FNA eszméje korszakalkotó és van benne baloldali tartalom. Fontosnak tartom, hogy a liberális mellébeszélést ebben a tárgyban megszüntessük, amely egyszerűen azt mondja, hogy kizsákmányolás márpedig nincs. A kizsákmányolás elismerése elvi kérdés, mert az alapjövedelem megszavazásával nem kegyet gyakorolunk, hanem a kisajátított jövedelem egy részét adjuk vissza. De vajon célja-e a liberalizmusnak, hogy visszaadja a jogtalanul kisajátított jövedelem egészét? Mert ha igen, akkor teljesen más a feladat, mintha csak azt vizsgálnánk, hogy a gazdasági teljesítőképességünkből mekkora alapjövedelmet vagyunk képesek finanszírozni – a működési elvek (az alapok) változatlanul hagyása mellett. Ezen a ponton nem látom a politikai szándékot némi fizetőképes keresletnek a fogyasztásba való visszatáplálásán kívül.
A FNA a fentiek szempontjából nem más, mint a kizsákmányolás során a társadalomból kiszivattyúzott jövedelem visszapótlása a fizetőképes kereslet helyreállításának szándékával. Vagyis a tőke önnön értékesülésének érdekéről van szó. Fontos ezt megérteni, mert a tőke nem emberbaráti szeretetből teszi ezt. Az viszont rajtunk múlik, hogy a felkínált lehetőséggel élve a Feltétel Nélküli Alapjövedelem bevezetéséből csupán a vásárlóerő szimpla visszapótlása lesz, avagy törekszünk a kizsákmányolás korlátozására is azáltal, hogy féket is építünk be a rendszerbe a társadalom további elszegényedését megakadályozandó. Önmagunkon múlik, hogy mindebből mennyit értünk meg.
Személy szerint úgy gondolom, nem helyes, ha az FNA csak a jövedelem újraelosztásának reformját valósítja meg. Hiszen ha ezzel megelégszünk és nem próbáljuk meg a kizsákmányolást legalább keretek közé szorítani, akkor a hatalmi viszonyok változatlanok maradnak, amivel vissza lehet élni. Ez esetben újra és újra nekifuthatunk az újraelosztás reformjának, mert a tőke mindig meg fogja találni a kiskapukat, hogyan szivattyúzza ki a jövedelmet a társadalomból. A kizsákmányolást meggátolni kell és nem újraelosztással orvosolni! Az okot kell megszüntetni, nem a tünetet kezelni!
Ez a fentiekben leírt tőkeakkumulációs automatizmus az emberi akarattól függetlenül működik. De olyan értelemben nem független az emberi akarattól, hogy a társadalmi-gazdasági szabályzórendszer önmaga emberi alkotás, azért mi magunk viseljük a felelősséget. Ezzel a felelősséggel kell most szembenéznünk! Ezen túlmenően természetesen vizsgázunk abból is, hogy mennyire kívánunk – és vagyunk képesek – élni a polgári demokrácia biztosította lehetőségeinkkel vagy ráhagyjuk mindezt a hatalom kényére-kedvére. Mindenki önmaga eldöntheti, hogy alkotó módon részt kíván-e venni az együttgondolkodásban vagy szolgalelkűen lemond arról.
Ami az FNA meghatározásában vitatható
A vitában résztvevők nagyjából egyetértenek abban a megfogalmazásban, hogy az FNA eredeti formájában négy feltételt kell teljesítsen annak érdekében, hogy eredeti célkitűzéseit elérje. Jómagam nem értek egyet ezzel. Ahányféle alapjövedelem-felfogás létezik, annyiféle követelményrendszert lehetne megfogalmazni. De ettől most tekintsünk el és nézzük csak a jelzett négy feltételt a LÉT-tanulmány alapján! Ezek a következők:
- egyetemes (vagyis mindenkire kiterjed),
- személyes (vagyis minden személynek jár a bölcsőtől a koporsóig),
- feltétel nélküli (vagyis nincs se hozzáférési, sem kizáró feltétele) és
- elég magas.
Az utolsó követelmény a LÉT-tanulmány szerzői szerint azt jelenti, hogy nemcsak a test életben tartására kell, hogy elegendő legyen (lakhatás, élelmiszer), hanem az ember alapvető szellemi igényei kielégítésére és szociális kapcsolatai ápolására is.
Megítélésem szerint ennek a negyedik követelménynek a jelen formában való megfogalmazása erősen vitatható. Mit jelent az, hogy „elég magas”? Hiszen ami az egyik ember szerint „elég magas”, az a másik ember szerint „nem elég magas”, de a harmadik vélemény szerint meg „túl magas”! Mást jelent annak, aki ezt a pénzt adja és mást annak, aki kapja. Túl tág és nagyon relatív az „elég magas” fogalmának jelentése, mely lehetőséget teremt a társadalom megosztására jobb- és baloldali szempontok szerint. Mert az eszme lehet önmagában baloldali, de a szándék akár jobboldali.
Hogy értelmezni tudjuk a fogalom jelentését, azt kell megvizsgálnunk, hogy ki adja az alapjövedelmet és kinek! Az FNA irodalma emberi jogi alapelvekre hivatkozva egyöntetűen fogalmazza meg, hogy az alapjövedelmet nem az állam adja és nem is a tőketulajdonosok. A társadalom adja önmagának! Ez idáig igazi baloldali gondolat.
Számomra, aki az „átkos” szocializmusban szocializálódtam és még a rendszerváltás előtt módomban állt megismerkedni Liska Tibor „Ökonosztát” c. munkájával, a garantált alapjövedelem a társadalom önrendelkezési jogát jelenti, és a minden egyes állampolgárnak járó társadalmi örökséget testesíti meg. Számomra azt az életjáradékot jelenti, amit a rendszerváltáskor elmulasztottunk önmagunknak megszavazni, ami a privatizált társadalmi tulajdon után járna nekünk. Ez az összeg nem mérlegelés kérdése és nem lehet sem túl magas, sem túl alacsony, hanem „éppen annyi”. Többre nem tartok igényt, de kevesebbel sem elégszem meg, mint amennyi járna. A jussomról, a jogos társadalmi örökségemről van szó!
Ugyanazok az emberi jogi érvek, amelyek megalapozzák minden egyes ember jogát az Feltétel Nélküli Alapjövedelemre, azok megalapozzák a társadalom minden egyes tagjának az igényét az őt megillető társadalmi tulajdonrészre mint életjáradékra is.
Ebben az érvelésben szó sincs arról, hogy mekkora a mai magyar gazdaság teljesítőképessége vagy a magyar állam teherbíró képessége. Nem is lehet erről szó, mert meg sem tudjuk ítélni, hogy a fekete és szürke gazdaság, a korrupció, az adócsalás, a politikai-gazdasági maffia – hadd ne soroljam tovább – mekkora összegeknek hág a nyakára, tüntet el offshore számlákon. Nem arról van tehát szó, hogy mekkora a magyar gazdaság telesítőképessége, hanem arról, hogy miért akkora. Ez a számonkérés pillanata!
Őszinte gondolataimat írtam le és nem egyetértést várok, hanem inkább azt kérném, hogy mások is írják le ők hogy gondolják. Úg vélem, az alapelv nem lehet úgy megfogalmazni, hogy legyen „elég magas”. Ez csak annyit jelentene, hogy alku kérdése a dolog és lehet kufárkodni. De az alkupozíciónk ebben a kérdésben sem egyenlő, ahogy a munkaerőpiaci alkuban sem.
A liberális szabadságeszméről és esélyegyenlőségről újra
Enno Schmidt
Ebben az írásban azt szeretném megmutatni, hogy milyen könnyű egy alapvetően baloldali eszmét, mint amilyen az FNA, liberális módon félremagyarázni. Vagy ami ugyanilyen egyszerű, hogyan lehet liberális szándékkal egy baloldalinak tűnő eszmével a társadalmat megtéveszteni és félrevezetni. Elég hozzá egy kis pénzt ígérni, máris sokan szabadnak érzik magukat, arról fantáziálnak, hogy jön az édes semmittevés kora – ezek Enno Schmidt szavai –, és senki nem lesz kénytelen megalázóan alacsony bérért dolgozni. Sőt, tovább megyek, akadnak, akik Enno Schmidt szavai után egyenesen a szocializmusra, vagy akár kommunizmusra asszociálnak! Jóllehet maga Enno Schmidt oldalsemlegesként jellemezte az elméletét. De senki nem beszél arról, hogy az FNA a munkához való jog nélkül nem ér semmit, mert az alapjövedelem nem célozza meg a munkanélküliség felszámolását, még a csökkentését sem. Senki nem is gondol arra, hogy emiatt előbb-utóbb mindenki munkanélküli lesz és a kényszerű „édes semmittevés” vár rá. Azaz őt is fenyegeti ez a veszély... Senki nem beszél arról, hogy valójában a munkához való jogunkat adjuk el fillérekért.
Hallgatás folyik arról, hogy nem szabadság az, ami csak egyetlen alternatíva, a kényszerű „édes semmittevés” választását jelenti, de nem terjed ki a vállalkozás szabadságára. Pedig Liska Tibor alapjövedelem koncepciójában erre is kínált megoldást. A társadalmi örökségnek nála volt egy kockáztatható része is, amely mindenkit alanyi jogon megilletne. Nem kívánom ezen a fórumon Liska Tibor nézeteit propagálni, mert magam is sok vonatkozásban bírálatot fogalmaztam meg vele szemben. De a lényegre fel szeretném hívni a figyelmet: nem szabadság az, ami nem biztosítja az esélyegyenlőséget a vállalkozásra. A Feltétel Nélküli Alapjövedelem koncepciójában ennek nyomát sem látom. Ebből a szempontból is kérem mérlegelni azt a bizonyos negyedik feltételt, amely úgy szól, hogy az FNA összege legyen „elég magas”. De annyira magas azért ne legyen, hogy abból vállalkozást is lehessen indítani, ugye?
Ebben is tudatos liberális szándékot látok az újonnan indított vállalkozások jelentette versenyhelyzet kizárására. Liska Tibornál az átjárhatóság a munkavállalói és vállalkozói státus, illetve az „édes semmittevés” állapota között kétirányú volt. A vállalkozóból is válhatott munkavállaló vagy akár „semmittevő”, mert bárki kilicitálhatta a státuszából. Mi viszont gondosan ügyelnénk, hogy ez ne fordulhasson elő. Vajon kinek az érdekében?
Van egy további módja is, amely révén a munkavállaló szabadsága lényegesen növelhető volna. Ezt is meg kell említenem: a dolgozói résztulajdon. Mire elfogynak a munkahelyek, eljuthatnánk oda, hogy minden munkavállaló tulajdonossá váljon a saját munkahelyén (vagy akár a Magyarország Zrt-ben). Nem kellene rettegnünk a megélhetésünkért. Rengeteget írtam már erről is (a NolBlogon), mert a jövő egyik lehetséges útjának látom, de nem szaporítanám a szót, mert a jelen témánkat ez meghaladja. Csak a lényeget emelném ki ismét, hogy a tőke akkor is tőke, ha az értéktöbblet nem kerül kisajátításra és annak a tulajdonosa a munkavállaló. Nincs szó másról, csupán a meglévő „tőketulajdonos” hatalomféltéséről a saját kisajátítási lehetőségei iránt. Csak nem merjük bevallani...
Ideológiák és világnézetek állnak a hatalom szolgálatában. Megoldási lehetőség számtalan volna az emberiség mai problémáira, a kérdés csak az, hogy mit enged meg a hatalom. Úgy vélem, hogy már a hatalom (a globális kapitalizmusra gondolok, nem a magyar kormányra) is érzi, hogy a kapitalista fejlődés jelenlegi formája nem fenntartható. Érzésem szerint nagyjából hasonló tapogatózás folyik, mint nálunk a rendszerváltás előtt a lakiteleki találkozókon. A hatalom azt kóstolgatja, hogyan tud úgy változtatni, hogy az irányítás nem csúszik ki a kezéből. Nagyjából erről lehet szó. Civil kezdeményezések révén bedobta a köztudatba az FNA gondolatát, hogy mit szólunk hozzá. Majd azt felvállalta egy önmagát baloldalinak vélő, de valójában liberális párt, és most ezzel próbálja a politikáját baloldaliként eladni.
Erről (és ennyiről) már szabad beszélni. De az rajtunk múlik, hogy lesz-e több az FNA gondolatából, mint amit a liberális kezdeményezés megfogalmaz. Ugyanúgy, ahogy a rendszerváltás is túllépett az MSZMP tervein, most is rajtunk múlik, hogyan visszük az ügyet tovább. A hatalom egyenlőre sarokba szorította önmagát, mert az emberi jogi alapokon felvezetett javaslat emberi jogi ellentmondásokba ütközik. Ugyanoda jutunk, mint amit elhallgatni szeretnének – a kizsákmányolás kérdéséhez.
És persze az is rajtunk múlik, hogy a Fideszes „Békemenettel” és a Jobbikos gárdistákkal szemben érvényesíteni tudjuk-e a szándékainkat, mert ők meg vannak győződve arról, hogy a közmunka mindent megold és persze a cigányokat eleve móresre kell tanítani – kényszermunkával.
Érdeklődéssel várom a hozzászólásokat!
