Kedves Szabó Tímea/PM!

A petíciót aláírtam, mert egyetértek azzal, hogy az FNA bevezetése a szegénység elleni küzdelemben a legsürgősebb feladat. Ez az a lépés, amivel a leggyorsabban lehet eredményt elérni, bármilyen szerény legyen is az! De kizárólag csak ezért támogatom a PM kezdeményezését. Nem értek egyet ugyanis azzal, hogy "ez az egyetlen program, amivel fel lehet számolni hazánkban a nincstelenséget és a dolgozói szegénységet". Van más módja is ennek. Sőt, ez a program önmagában nem elég a szegénység felszámolására, mert az FNA csak konzerválja a munka világából való kirekesztettséget.

Marxista felfogás szerint az igazi megoldás a munkához való jog elismerése és megvalósítása volna a munkaidő csökkentése révén, ahogy írtam a Triviális gondolatok a munkanélküliség felszámolásáról című blogbejegyzésemben. Ezzel összehasonlítva tehát az FNA jelenlegi formájában nem tekinthető másnak, mint a munkához való jog pénzbeli megváltásának. Azaz pénzért adnánk el a jövőnket.

Ez nem baloldali megoldás, hanem neoliberális. Maga az FNA ötlete is neoliberális/neokonzervatív gondolat, mert a globális nagytőke számára ez tűnik a legolcsóbbnak. Rövid távon valóban ez tűnik a leggyorsabban eredménnyel kecsegtető megoldásnak, mert itt a legkisebb a nagytőke ellenállása, de hosszabb távon zsákutca és vakvágány.

Ismétlem, a baloldalisághoz az FNA programjának élére állni - bármilyen pozitív cselekedet is - önmagában kevés. Az emberi jogi liberalizmusnak kötelessége volna a munkához való jogot elismerni és a képviseletét felvállalni, mivel a legnagyobb tömegeket érintő olyan alapvető emberi jogról van szó, amely az emberhez méltó élet feltétele. Az alapjövedelem csak akkor lesz szabadságjog, ha szabad akaratomból választhatom, azaz szabad akaratomból mondok le a fizetett munkavégzés lehetőségéről. Amíg kényszerből teszem, mert nem jut mindenkinek egyformán munka, az nem szabadságjog! Aki baloldalinak tartja magát, annak kötelessége felvállalni a munkához való jog képviseletét is! A két követelést tulajdonképpen együtt kellene képviselni!

Nem szabad hallgatni arról, hogy az FNA csak szerény részmegoldás lehet a számunkra, mert a valódi cél a munkához való jog elismertetése, és a munkához való hozzájutás terén az esélyegyenlőség megteremtése volna! Márpedig a nagytőke az FNA bevezetésével az egész problémakört le fogja rázni magáról. Ilyen módon az FNA nem lesz egyéb, mint a munkanélküli segély átcsomagolása egy kicsit korszerűbb formába. Ez tehát csak álszent és képmutató álhumanizmus. S bár aláírtam a petíciót, mégis alapvetően elhibázottnak tartom, ha hallgatunk a munkához való jogról, és ez könnyen azzal a következménnyel járhat, hogy a bérből és fizetésből élők nem fognak mellé állni az alapjövedelem gondolatának.

Vajon miért nem szavaznak a munkások az alapjövedelemre?

Szeretném leszögezni, hogy én már akkor aláírásommal támogattam az FNA gondolatát, amikor évekkel ezelőtt az Európai Uniós népszavazási kezdeményezés volt napirenden. Ez még azt megelőzően történt, hogy a LÉT-tanulmány elkészült volna. Ezt követően próbálta Szili Katalin felkarolni a LÉT-tanulmány ügyét – sikertelenül. Ekkor még a PM nem is létezett. De már ebben az időben sokat lehetett olvasni a kérdésről, hogy vajon miért nem támogatják az FNA gondolatát pont azok, akiknek az érdekeit szolgálná. Erről szeretnék írni a következőkben.

Egyrészt igaz, hogy nem jut el az FNA híre például a borsodi zsákfalvakba a romákhoz, így ők nem is tudnak róla. Ez egy reális probléma, ami azonban megoldható. Engem ennél sokkal jobban érdekel, hogy a munkásság jelentős része miért ellenzi a gondolatot. Egy részük ellenzi azért, mert nem ezt tartja a probléma adekvát megoldásának, hanem a tulajdonviszonyok megreformálását. Másrészt pedig létezik egy nagyon komoly ellenérdekeltség, ami abból származik, hogy a munkaképes korú aktív népességnek egyre kisebb része kell, hogy eltartsa az egyre növekvő létszámú munkanélküliek és más eltartásra szorulók tömegét. Egyáltalán nem meglepő, hogy ők ellenérzéssel viszonyulnak a kérdéshez.

Úgy nő a munkanélküliség, hogy közben az aktív népesség napi 10-12 órát gürizik minimálbérért, amely a létminimum szintjét sem éri el. Ez olyan súlyos fokú „szuperkizsákmányolás”, hogy önmagában is megoldásért kiált! Még akkor is foglalkozni kellene vele, ha föl sem merül az FNA gondolata!

Ez nem szükségszerűen kell, hogy így legyen! A terheket meg lehetne osztani – a munkaidőcsökkentéssel. Ami azt jelenti, a túlterhelt dolgozó népesség is részesülne az élőmunka hatékonyságának növekedéséből, akik tehát jelenleg a vállukon viszik az egész társadalmat. A munkaidőcsökkentés a feltétele annak, hogy megszűnjön az a fajta szolidaritás-deficit, amely jellemző a jelenkor társadalmára. Ezzel együtt szűnhet meg a munkahelyféltés is, amelyet szinte érezni a levegőben. Ezt minden baloldali politikusnak látnia és értenie kell! Ha nem, akkor nem is igazán baloldali politikusról van szó.

Azaz nem teheti meg a PM, hogy nem számol a bérből és fizetésből élő választópolgároknak az FNA bevezetésével szemben táplált ellenérzéseivel, mert ezzel nagyon félő, hogy saját maga idézi elő az FNA kudarcát.

Ahogy az FNA gondolatáról beszélünk, érezni, hogy valójában nem az történik, ami a deklarált szándékunk. Mi történik valójában? Erről is beszélni kell! De előbb arról, hogy van egy kapcsolódó témakör is, a menekültválság, amely tovább fokozza a szolidaritás-deficitet és a munkahelyféltést.

Kapcsolódó témakör: a menekültválság!

Vajon miért viszonyul idegengyűlölettel Európa a menekültekkel szemben? Hiszen ugyanarról van szó, a munkanélküliségről és a munkahelyféltésről! Ez motiválja az idegenkedést a bevándorlóktól. Erre rakódik rá az idegen kultúrával és eltérő vallással szemben érzett félelem. Mivel a bevándorlókat sem várja más, mint munkanélküli sors, esélyük sincs az európai társadalomban való integrálódásra. Törvényszerűen ki fog alakulni a gettósodás és a párhuzamos társadalom. De mi ezt is letagadjuk.

Ezt a bevándorlási válságot is a neoliberális/neokonzervatív globális kapitalizmus olcsó munkaerőigénye, és tegyük hozzá, a tömeges munkanélküliség igénye kreálta meg, amit emberi jogi maszlaggal körítve próbálnak lenyomni a torkunkon. Ennek a menekültválságnak a megoldása sem képzelhető el a menekültek vak módjára való befogadásával, mert az amúgy is meglévő munkanélküliség drasztikusan megnő. A menekültválság megoldása elképzelhetetlen a munkanélküliség egyidejű felszámolása nélkül! Ebben az esetben is a munkaidőcsökkentés lehet csak a megoldás! Csak ebben az esetben képzelhető el, hogy az európai népesség szolidárisan tekintsen a bevándorlókra! Ez az alapfeltétele, hogy a bevándorlóknak reális esélye legyen az integrálódásra!

Biztosítékot (garanciát) kell adni az európai népességnek arról, hogy a munkanélküliség nem fogja veszélyeztetni a bevándorlók letelepítésével. De a bevándorlókat is biztosítani kell arról, ha képes a munkáltatók elvárásainak megfelelni, és átképezni magát, továbbá képes integrálódni a társadalomban, akkor valóban kedvező életlehetőségek várnak rá. Ez esetben nem lesz oka az elégedetlenségre, és nem fog radikalizálódni. Mert ellenkező esetben bizony a bevándorlók potenciálisan a terrorizmus hátországát fogják jelenteni. Sajnálatos, hogy mindezt az európai liberálisok nem akarják érteni.

Mi húzódik meg a háttérben?

Itt térnék rá arra a kérdésre, amire korábban utaltam: érezni, hogy valójában nem az történik, ami a deklarált szándékunk Mi történik valójában? Erről is beszélni kell!

Nem nehéz felismerni, hogy megszűnt a dolgozó osztályon belül a szolidaritás, a testvériség érzése egymás iránt. És nem nehéz ennek az okát megfejteni sem: a munkahelyféltésről van szó. Érdekellentét alakult ki az aktív munkaképes korú népesség és az eltartásra szoruló, elsősorban a munkanélküli népesség között. Szinte már bárki aktív foglalkoztatott munkásarisztokratának számít, dolgozzon akár a minimálbérért, mert ő még kapaszkodik a lecsúszás ellen, őrzi valahogy az egzisztenciális pozícióját. De az, aki munkanélkülivé válik, rövid idő után véglegesen leszakad, mert tartalékkal szinte senki nem rendelkezik.

Ez az egész nem más, mint a globális kapitalizmus tudatos törekvése a dolgozó osztály megosztására. Ez a divide et impera elvének jelenkori alkalmazására. Ez azt jelenti, hogy a munkaképes korú aktív népességet állítják szembe az eltartásra szoruló, inaktív népességgel. Teljesen mindegy, hogy magyar munkanélküliekről (tegyük hozzá, nem csak romákról) van szó, vagy a bevándorló közel-keleti népességből képződő munkanélküliekről. A lényeg a társadalmon belül az ellentétek szítása! Ugyanaz a rasszizmus jelenik meg mindkét esetben. De az etnikai, a vallási és a szociálrasszizmus már teljes egészében összemosódik.

És akkor most kérdezzük meg! A rasszizmus szítása kinek az érdeke? Az nyilvánvaló, hogy neokonzervatív profitérdekről van szó. De vajon miért érdeke a magyarországi – és tegyük hozzá, az európai – liberális politikai elitnek, hogy ezt ne értse? Igaz, hogy nem érti a – nem létező – baloldal sem. Amit azonban látunk, és nem tagadhatjuk le, hogy a kormánypártok és a szélsőjobb az egyik oldalon érdekeltek az idegengyűlölet szításában, a demokratikus ellenzék pedig – a tehetetlenségi nyomatéktól hajtva – látszólag a másik oldalon végzi ugyanezt a táborelvű árokásást. De valójában a demokratikus ellenzék is a rasszizmust szítja (provokálja), annyira kontraproduktív a tevékenysége. Ugyanez történik az alapjövedelem gondolatával is, ha nem jár együtt a munkához való jog képviseletének tudatos felvállalásával. Következésképpen a teljes politikai elit ugyanazt a rasszizmust szítja, és ugyanazt a neokonzervatív profitérdeket képviseli, bármelyik oldalon áll is.

Az alapjövedelem szociálrasszista kategória, a liberálfasizmus eszköze

A neoliberális/neokonzervatív profitérdek az, amely a rasszizmust eszközként használja a divide et impera alkalmazásában, így a PM a meghirdetett elvek ellenére maga is eszközzé válik. A történelem megismétlődik, újra tanúi lehetünk a jelenségnek, hogy a profitérdek a fasizmust juttatja hatalomra – de immár Európa szerte. Ez egyáltalán nem lehet véletlen. Ez arra utal, hogy a neoliberális/neokonzervatív globális kapitalizmus önmaga is azonos gyökerű a fasizmussal, és a liberális elveket csupán csalinak használja. Minden szempontból megalapozottnak tűnik a jövő globális kapitalizmusát liberálfasiszta rendszerként definiálni. Az alapjövedelem pedig – ha a jelenlegi formájában valósul meg a munkához való jog elismerése nélkül, akkor – a liberálfasizmus rendszerjellemzője lesz, amely a munka világából való kirekesztést hivatott törvényesíteni. Az alapjövedelem tehát maga is egy rasszista és fasiszta kategória! Nem volna az, ha nem kirekesztést valósítana meg.

Kérdezem: hol vannak a liberális alapelvek, a szabadság, egyenlőség, testvériség? A testvériségről már írtam, és rámutattam, hogy az alapjövedelem éppenséggel a szolidaritás követelményével ellentétes hatást vált ki. A szabadságról csak annyit szólnék, hogy a munka világából kirekesztett csupán csak a dologtalanságában szabad, de az emberhez méltó élethez fűződő joga teljes mértékben az alapjövedelem összegétől függ, amit a kirekesztők számára megszavaznak. A legsúlyosabb kifogásaim pedig éppen az esélyegyenlőség kérdésében merülnek fel! A munka világából kirekesztett ember hogyan talál munkát magának, ha nincs elegendő munkahely? Mert éppen ezt az állapotot akarja konzerválni az FNA! A perifériára szorult ember hogyan küzdi vissza magát a munka világába? Csak úgy, ha alávállal az aktív munkavállalóknak. De esélye erre nem sok van, hiszen a hátrányos helyzete újratermelődig! Ezért tartom az alapjövedelmet álszent és képmutató megoldásnak, ha nem jár együtt a munkához való jog elismerésével.

Javaslatok a PM címére – ha baloldali akar lenni

Nem szeretnék olyan vádat megfogalmazni, hogy ebben az oszd meg és uralkodj szisztémában a PM tudatos szerepet játszik. Inkább csak azt feltételezem, hogy akaratán kívül, jóhiszeműen támogatja ezt az egyébként tudatos megosztásra irányuló politikát. De éppen ezért érzem kötelességemnek, hogy felhívjam a PM figyelmét, ez nagyon veszélyes és eleve kudarcra ítélt dolog, mert senki nem fog rá szavazni a következő választásokon – sem az alapjövedelemmel kapcsolatos politikája, sem a bevándorláspolitikája miatt. Egyik sem támogatható, mert ha a PM nem tudja feloldani az ellenérdekű felek közti érdekellentétek, akkor mindkét politikai irányvonal szükségszerűen kudarcra van ítélve! Meg kell, hogy szülessen a felismerés, hogy a szembenálló felek érdekeinek összeegyeztetése csakis kizárólag a munkához való jog elismerésével és gyakorlati megvalósításával lehetséges! S ha a PM baloldali akar lenni, akkor kötelessége tisztázni a viszonyulását a munkához való jog kérdéséhez!

A dolgozó osztályon belül kialakult érdekellentétben a két szembenálló félnek fel kell ismernie, hogy az érdekeik közösek, mert mindkét fél az oszd meg és uralkodj alkalmazásának áldozata. A globális kapitalizmusnak szüksége van a tömeges munkanélküliségre, mert ilyen módon, a gyárkapun kívüli munkanélküli sereget zsarolásra használva tartható az aktív munkavállalók bére a lehető legalacsonyabb szinten. Vagyis az aktív munkavállalóknak is érdeke, hogy megszűnjön a tömeges munkanélküliség – de ne az ő foglalkoztatásuk rovására. És fordítva, a munkanélküli tömegeknek is érdeke, hogy az alapjövedelem bevezetésére a teljes foglalkoztatás mellett kerüljön sor, mert így neki is fog jutni munkahely, továbbá az alapjövedelem összege is magasabb lehet, és a munkaerőpiac is magasabb bérek mellett kerül egyensúlyba.

Ugye, hogy a menekültválság és a munkanélküliség mennyire párhuzamba állítható, s hogy a menekültválság mennyire megadja a munkaidőcsökkentés kérdésének az aktualitását? Hiszen pár évtized alatt Európa lakossága a klímaváltozás okozta népvándorlás miatt akár meg is duplázódhat! És vajon ha ez megtörténik, mekkora lesz Európában a munkanélküliség? Erre a kérdésre nem szabad nem gondolni! A műszaki fejlődés és a népvándorlás együtt fogja kifejteni a hatását. Ezekre e kérdésekre külön-külön is kevés az emberi jogi liberalizmus válasza, nemhogy együtt!

Éppen ezért javasolnám a PM-nek – és az FNA-szimpatizánsoknak – a kérdés újragondolását. Negatív hozzáállás esetén újra csak borítékolható a kontraproduktív eredmény, ami azt jelenti, hogy nemcsak a petíciót fogjuk elbukni, hanem a következő parlamenti választásokon még több szavazót fogunk a Fidesz és a szélsőjobb karjaiba lökni, ami hétköznapi értelemben véve politikai vakságról tanúskodna.

A másik oldalról nézve pedig itt volna a lehetőség, hogy a menekültválságra hivatkozva a neoliberális/neokonzervatív európai politikai elitből kicsikarjuk a munkához való jog politikai elismerését! A menekültválság egy nagyszerű alkalom a kérdés felvetésére. Ezt TGM-nek is mondanám, mert ő nyíltan állítja, hogy a migránsok a partnereink lehetnek az osztályharcban. Csak nem mindegy, hogy partnerekként lépünk fel ebben a kérdésben, vagy zsigeri reakciók révén egymással szembefordítva.