Ismét egy NolBlogos cikkemet publikálom újra, amely 2013. november 30- kelt, mert újra aktuálissá vált a kérdés, lévén a PM felkarolta az alapjövedelem ötletének képviseletét, de a buktatóit nem hajlandó látni. Lám-lám, akadnak, akik már évek óta foglalkoznak az FNA gondolatával. A liberális közegben sajnos évek óta nem találok megértésre. Akad, aki érti a szavaimat, de az nem liberális.
A cikkemet még akkoriban írtam, amikor az FNA Google csoportban folytattam a vitámat olyan civilekkel, akik „kulturális kreatívokként” határozták meg önmagukat. Ez az oka annak, hogy ebben a cikkemben olyan sokat emlegetem a „civileket”.
A munkanélküliségről van szó! Ez az a kérdés, amellyel kapcsolatban a civil társadalom a saját lelkiismeret-furdalásával vívódik, mert nem találja, illetve talán nem is akarja a megoldást megtalálni. Ebben a következtetésemben csak megerősített, hogy olvastam a riportot, amely Enno Schmidt úrral, a svájci népszavazási kezdeményezés egyik főszervezőjével készült Jön az édes semmittevés kora? címmel. Ez a riport adja írásom apropóját.
Enno Schmidt
Mielőtt valaki félreértene, én évekkel ezelőtt aláírtam az Európai Uniós kezdeményezést is az FNA vitájáról, és most is aláírtam a PM petícióját, azaz nem az FNA ellen kampányolok, hanem pontosan azért, hogy a lehető legtöbbet és legjobbat hozzuk ki belőle, hogy a dolog ne rekedjen meg félúton, a civil társadalom lelkiismerete függvényében.
Hosszú töprengés után jutottam a címben megfogalmazott következtetésre. Hiszen senki nem beszél arról, ha az FNA csak a meglévő jövedelmek újraelosztását akarja jelenti, akkor annak bevezetésével nem lesz több munkahely és semmivel nem fog csökkenni a munka világából kirekesztettek száma. Vagyis az FNA bármilyen szép és progresszív gondolat, de érdemi gazdasági koncepció nélkül valójában csak konzerválja a munkanélküliséget. Ebben az értelemben következetesen használom a „munkanélküliség” és a „munkanélküli” szavakat a fogalmak leírására.
Nézzük tehát a bevezetőben említett riportot Enno Schmidt úrral! Írásom terjedelméért előre elnézést kérek! Demagóg frázisokat ugyanis könnyű kijelenteni, de azokat korrekt módon cáfolni kissé igényesebb dolog, ha nem akarok megragadni én is a demagóg frázisok szintjén.
Már a cím is hamis illúzióba ringatja az olvasót és ez csak folytatódik a továbbiakban is. Persze ezt nem (feltétlenül) Enno Schmidt kontójára kell írni, lehet a riporter hibája is! Vagy talán az egész civil kezdeményezés sajátja?
„Az emberiség most már megengedheti magának, hogy csak azok dolgozzanak, akik akarnak? Ez a gyakorlatban azáltal válik lehetővé, hogy alanyi jogon mindenki: gyerek és felnőtt – munkavégzéstől függetlenül – annyi pénzt kapna, amennyiből szerényen, de tisztességesen megélhet. A munka ily módon egy – a legtöbb ember számára lelkileg nélkülözhetetlen – kedvteléssé válik, viszont megszűnik alapvető bevételi forrássá lenni.”
Véleményem szerint olyasmit nem lehet kijelenteni, hogy a munka megszűnik alapvető bevételi forrássá válni. Erről így nem tudunk semmit. Majd akkor fogunk tudni róla valamit, ha kezünkbe kapjuk az alapjövedelmet és meglátjuk, hogy az összes jövedelmünkön belül az mekkora részt tesz ki. Még az sem biztos, hogy a munka lelkileg nélkülözhetetlen kedvteléssé válik. Milyen kedvtelésről lehet szó, ha amúgy az FNA csak a létminimumon való vegetálást szándékozik jelenteni? Ezt olyanok mondják, mint Enno Schmidt vagy Götz Werner (a dm drogerie markt alapító tulajdonosa), akiknek van munkájuk és a létminimumnál több jut a boldogsághoz. Ők könnyen állítják, hogy nem a pénzért dolgoznak. Készséggel egyet is értenénk, ha nekünk se a pénz hiányozna.
Szögezzük le, az egész riport szinte csak azokról szól, akiknek van munkája! Szó sem esik azokról, akiknek nincs fizetett állásuk. Az ő érveik senkit nem érdekelnek! Számukra elérhetetlen fogalommá válik a munka és a munkabér valóban megszűnik bevételi forrás lenni! Hol van a koncepcióban az ő érdekük? Pedig állítólag róluk szól, és elsősorban nekik szól az FNA. Beérjük azzal, hogy ők (valamivel) többet fognak kapni, mint amennyi segély eddig jutott nekik. Őket nem is kell jobban agitálni, őket letudtuk ezzel. Számukra ennyi is elég. Bármit meg fognak szavazni, még ha a közmunkadíjnál nem is lesz több egy fillérrel sem, de ezentúl alanyi jogon fog járni. Azaz nem kell majd érte a helyi oligarcha földjét kapálni.
Götz Werner
Viszont én továbbra is firtatom, hogy ki képviseli a munkanélküliek (és a szegénység) érdekeit az FNA-aktivisták között? Nem látom, hogy bárki felvállalta volna ezt. Enno Schmidt vagy Götz Werner egészen biztosan nem alkalmasak erre, lévén egyáltalán nem tartoznak a szegények közé. El sem tudják képzelni, mi az.
Úgy vélem, hogy az egész cikk – és általában az FNA tárgykörében kifejtett kampány – a középosztálynak szól, az ő félelmeiket hivatott eloszlatni a munkahely elvesztése és a bizonytalan jövő miatt. Ezért nem is esik szó azokról, akiknek a mai világban már nincs munkahelye. Róluk már nemcsak a jelenlegi politikai elit, de ezek szerint a civil társadalom is lemondott. Pedig kellene beszélni róluk, hogy milyen perspektívát nyújt az alapjövedelem a munkanélküliek számára! Mert egy biztos. Ha bevezetik a feltétel nélküli alapjövedelmet, akkor a munkanélküli munkához csak abban az esetben fog jutni, ha egy aktív munkavállaló megunja a „gürizést” és inkább az „édes semmittevést” választja. Akkor lehet a helyére beállni. Mert a munka világából kirekesztettek versenyképes szaktudással nem fognak rendelkezni.
A kulturális kreatív szemléletről
Készséggel elhiszem, hogy „a profit is csupán eszköznek tekinthető a társadalmi jólét emeléséhez”, de vajon egy tőketulajdonos is ugyanígy gondolja? Hisz neki is „küldetéstudata” van. Egyértelmű, hogy az ambíciói megvalósításához hatalomra van szüksége és ez a hatalom a pénz. Úgy vélem, hogy Götz Werner bármennyit is áldoz a tudományra (ami valójában a kedvtelése) és más közérdekű célokra, de azért ügyel arra, hogy továbbra is a leggazdagabbak között maradjon. Azaz, hogy legyen miből a jövőben is adományoznia, illetve a kedvteléseire fordítania.
Hiába hivatkozunk arra, hogy a kulturális kreatív szellem egyre inkább teret nyer a világban és ennek megfelelően változik a vállalkozók szemlélete is. Mert ennek ellenére a társadalomban tovább nőnek a jövedelmi különbségek és rohamosan nő a szegénység is. Ha innen nézzük a dolgokat, akkor azt látjuk, hogy a való világban nem érezni ennek az új szellemnek a térnyerését.
Enno Schmidt becslése a magyar alapjövedelem összegéről
Nem tudom megítélni a realitását a svájci alapjövedelem Enno Schmidt által elképzelt 3.200 frankos összegének, de ez a svájciak belügye. Viszont Magyarországgal kapcsolatban tett kijelentései kissé meredek becslést tartalmaznak. Emellett már nem mehetünk el szó nélkül. Meg hát érdekel is mindnyájunkat...
„Magyarország természetesen nem Svájc. Magyarországon eleve jóval kisebb az egy főre eső GDP, és az árak között is „ég és föld” a különbség, különösképpen a rezsit, a lakhatást, a komolyabb szolgáltatásokat illetően. Maradjunk abban, hogy a gazdasági fundamentumai, jelenlegi helyzete alapján Magyarországon havonta szerintem körülbelül hatszáz eurót kapna minden egyes felnőtt polgár – alanyi jogon. A gyerekek fejenként kétszáz eurót. Egy négytagú család, két felnőtt, két gyerek esetén ez összesen 1600 eurót jelent.”
Nem értem mire céloz Enno Schmidt azzal, hogy az árak között ég és föld a különbség. Én úgy gondolom, hogy nálunk is világpiaci árak vannak és legfeljebb csak az ingatlanárakban mutatkozik komoly eltérés. Az, hogy a magyar állampolgár a jövedelméből nem képes „komolyabb” szolgáltatásokat megfizetni, az más kérdés. De ezzel nem érdemes törődni... Nézzük a véleményének az érdemi részét!
Nem tudom, hogy Enno Schmidt tisztában van-e vele, hogy a magyarországi ipari bruttó átlagkereset nem éri el a 230 ezer Ft-ot, ennek nettó összege két gyereket feltételezve nagyjából 170 ezer Ft. Az általa gondolt 600 EUR felnőtt alapjövedelem 300 Ft középárfolyammal számolva 180 ezer Ft, azaz több, mint az ipari átlagkereset nettója! [Figyelem, ezek 2013-as számitások!]
Hogy ez mit jelent, el nem tudom mondani. Akinek 2012-ben a 180 ezer Ft-nál nagyobb volt a nettó keresete, az egyedül a lakosság legfelső jövedelmi decilise! Annyit biztosan tudunk, hogy ma 4.600 ezer ember a létminimum alatt él. De nemcsak az ő jövedelmüket kellene feltornászni a 180 ezer Ft alapjövedelem szintjére, hanem még az átlagjövedelmet is meg kellene támogatni! Bárki beláthatja, hogy az ipari átlagjövedelemből az alapjövedelmet nem lehet az átlagjövedelem fölé emelni! És akkor még szó sem volt arról, hogy a munkajövedelem csak ez felett kezdődik! Mindezt tehát a legfelső jövedelmi decilisnek kellene megfinanszíroznia, illetve a vagyonadóból és a vállalkozók adóbefizetéseiből lehetne fedezni. Ennyit az álmokról és realitásokról...
Végiggondolta már valaki ezt? Enno Schmidt csupán megfogalmazott egy becslést, de annak a realitásával szerintem ő maga sincs tisztában. De aki az alapjövedelem mellett kampányol Magyarországon, az nem érheti be ilyen felelőtlen becslésekkel, igenis kell tudnia letenni olyan gazdasági számításokat az asztalra, amelyek alátámasztják az FNA bevezetésének realitását!
Érzésem szerint művészlelkek könnyen tesznek ilyen felelőtlen kijelentéseket, de ehhez inkább gazdasági koncepció kell, amely meg is termeli az alapjövedelem fedezetét. Ha Schmidt úr becslései ennyire „megalapozottak” Svájc tekintetében is, akkor a svájci alapjövedelem és főképpen annak összege tekintetében is van okunk aggódni. De ez utóbbi legyen az ő dolguk!
Máskülönben Enno Schmidt a szívemből beszél! Szeretném én is a jövedelmek ilyen vagy még ennél nagyobb arányú növekedését látni! De a dolgok jelen állását nézve az a benyomásom, hogy nem annyira Enno Schmidt becsléseit kellene ismernünk, mint Götz Werner egyetemi professzorként végzett ezirányú kutatásainak az eredményeit! Ezért is kérdezem, ha tud valaki linket adni ilyen anyagokhoz, azt szívesen fogadnám!
Ilyen körülmények között teljesen természetes következmény, hogy az alapjövedelemmel kapcsolatban illúziókban ringatjuk magunkat. Az ilyen riportok, amilyen Enno Schmidt úrral is készült, csak ezeket az illúziókat erősítik.
Nem véletlen, hogy a LÉT-tanulmány 25-50-75 ezer forintos alapjövedelmet kalkulált 2014 januárjában, és az sem, hogy a PM ugyanezeket az összegeket állította be a saját programjába. Inkább az ellenkezője a probléma: ezek az összegek szánalmasan kevésnek tűnnek, és az emberben az a kérdés fogalmazódik meg, érdemes-e ekkorka összegért a feje tetejére állítani az egész szociális ellátórendszert. Bár tudom, hogy annak a 600 ezer magyarnak, akik mindenféle bevétel nélkül tengődnek a világban, ez a LÉT-pénz is hatalmas összeg, és nagy változás volna az életükben, de az emberben mégis az fogalmazódik meg, hogy a munkához való jogot ennyicske pénzért megváltani nagy felelőtlenség volna.
Akinek nincs gazdasági koncepciója, hogy ebből a harmadik világbeli nyomorból hogyan lehetne kitörni, és miből lehetne egy valóban komoly európai alapjövedelmet kihozni, annak szerintem nem kellene olyan fába vágni a fejszét, amihez nem ért.
Enno Schmidt és az ideológiamentesség
Idézet a Jön az édes semmittevés kora? című riportból:
„Az egész koncepció abszolút ideológiamentes és eleve nem Svájcra szabott. A kapitalizmust, az értékteremtést középpontba állítani hívatott. A versenyen alapuló, az azt serkenteni képes szabad piaci modellt a legcsekélyebb mértékben sem érintené, ha bevezetnék Svájcban és svájci mintát követően más országokban is a feltételekhez, például a munkavégzéshez nem kötött alapjövedelmet. A kapitalizmus azonban így egyrészt igazságosabbá, másrészt még hatékonyabbá válik. Mert végre lelepleződik, hogy az ember valójában nem a pénzért, a profitért dolgozik.
Azért talál Svájcban elsőként táptalajra a garantált alapjövedelem ügye, mert itt már egyre látványosabban terebélyesedik az a vállalkozói kultúra, amely messze a legeredményesebbé tud tenni egy nemzetet, egy nemzetgazdaságot. Egy olyan vállalkozói kultúráról beszélek, amelyben a profit önmagában nem cél, hanem eszköz ahhoz, hogy egy vállalkozás résztvevői, munkaadók és munkavállalók anyagi béklyóktól mentesen engedjék szabadon kreativitásukat és abban leljék örömüket, hogy jót, hasznosat cselekednek az őket eltartóknak, azaz a vásárlóknak, fogyasztóknak, más szóval a társadalomnak.”
Nem kell bizonyítanom, hogy a fenti idézetben megfogalmazott „ideológiamentesség” önmagában is ideológia, mert a mai kor globális kapitalizmusának neoliberális/neokonzervatív gazdaságfilozófiája melletti elkötelezettséget fejezi ki. Egyetlen szó nem esik az értéktermelés válságáról. A problémát átlépve próbáljuk a kapitalizmust az értéktermelés központjába állítani – mintha a kapitalizmus már ettől fenntarthatóvá válna. A riportalany nem vesz tudomást arról sem, hogy a szabadpiac a mai protekcionista világban már régóta nem létezik, a verseny pedig a munkanélküliséget kreálja – méghozzá futószalagon. Íme a lényege annak, hogy miért nem foglalkozik a munkához való jog kérdésével az Enno Schmidt és Götz Werner nevével fémjelzett civil mozgalom. Mert véletlenül sem akarja érinteni a jelenlegi „szabadpiaci modellt”!
A kapitalizmus így csak annyival válik „igazságosabbá”, amennyivel a munkanélküliek tisztességesebb megélhetési lehetőséghez jutnak az FNA révén. De senki nem beszél arról, hogy az FNA összege is konjunktúrafüggő, inflálódik és leértékelődik – ahogy a nyugdíjak is. Vissza is vehető, ahogyan a segélyek is. Vagy akár el is törölhető, ahogy a munkához való jog is. Hatékonyabbá a kapitalizmus pedig továbbra is csak a munkanélküliség növekedése révén válhat.
Hogy az ember magatartását nem a pénz és a profit motiválja, ezen a ponton Enno Schmidt hitelessége a szememben meg is bukott. Ezek a szavak csak puszta frázisok, eddig sem sikerült bizonyítani, hogy mitől is volna így. Nem látom azt a bizonyos új vállalkozói kultúrát, amiről a kulturális kreatívok beszélnek! Kicsivel több pénz a marginalizált tömegeknek, hogy be lehessen fogni a szájukat, ez a lényege. Ez az „új” vállalkozói magatartás! Hogy ez nem ideológia? Ugyan kérem!
Az idézett szövegből egyetlen mondatot emeltem ki és arra hívnám fel a figyelmet, hogy abban csak két szereplő van, mint a vállalkozás résztvevői: „munkaadók és munkavállalók”. Kizárólag az ő anyagi béklyóktól mentes kreativitásukról van szó! Az ő szabadságuk nő meg! A munkanélküli tömegek szabadsága a kutyát sem érdekli! Mehetnek játékgépezni vagy pecázni... Csinálhatják azt, ami elfoglaltságot találnak maguknak. Ha megszavaztuk az alapjövedelmet, onnantól kezdve magánügy...
NINCS SZÓ SEM A MUNKANÉLKÜLIEK ANYAGI BÉKLYÓIRÓL, SEM AZ Ő KREATIVITÁSUKRÓL! Ezért nem beszél senki a munkanélküliekről...
Csak azt felejti el mindenki, hogy előbb-utóbb őrá is sor kerül a munkanélküliségben. Az ember hajlamos önmagára nem érvényesnek tekinteni az ilyesfajta megalkuvó konszenzusok negatív következményeit. Őket akarjuk megnyugtatni az alapjövedelemmel! De mi lesz azokkal, akiket ’89 óta az út szélén hagytunk? Mi lesz az ő elvesztett életjövedelmükkel? Az elvesztett életesélyeikkel? Őket hagyjuk, hogy szépen kimúljanak a világból! Talán a gyerekeik, ha megkapják a tanulás esélyét, még vihetik valamire... Csakhogy egy pályakezdő fiatal is eleve munkanélkülikén kezdi manapság... Ha nem lesz több munkahely, csak annyian tudnak közülük elhelyezkedni, ahány aktív munkavállaló kihal a sorból! Vagy „megunja” a munkát... Valaki ezzel számolt? Szerintem nem...
És a világ szépen kettészakad munkával rendelkező kiváltságosokra és a munka világából kiszorultakra... Abszolút „ideológiamentesen”...
Még egy mondatot kiemelnék az „ideológiamentes” sötétségből, ami a riportot jellemzi: „egyre nyilvánvalóbbá válik a munkaadók többsége számára, hogy egy vállalat, egy vállalkozás a társadalomból, annak tagjaiból él, más emberek vásárlásaiból táplálkozik. A nyereségből a pénzét kockáztató és alkalmazottaiért felelősséget vállaló tőkésnek természetes joga, hogy jóval többet keressen a kisebb kockázatot vállalóknál.”
Hát igen... A tőkés, és akik az ő uszonyán élősködnek, más emberek vásárlásaiból táplálkoznak. Idáig tuti! De arról nem szól a fáma, hogy a kisajátított értéktöbbletből a kisemmizett is tudna ám vállalkozni, kockáztatni és az alkalmazottaiért felelősséget vállalni, így őt is megilletné az a fajta természetes jog, amiről Enno Schmidt beszél. Erről én egyetemi kurzust tudnék vezetni. De vélhetően Enno Schmidt úrnak fogalma sincs arról, hogy én miről beszélek, illetve az ilyen gondolatokat meg sem akarja érteni. Ez a fajta demagógia része az ő „ideológiamentességének”.
Mint ahogy ez a mondat is: „Ma adó formájában elveszik a tőkéstől profitjának tetemes részét.” Nem kötelező tőkésnek lenni. Nem volna kötelező a jövedelmet sem kisajátítani, akkor adózni is kevesebbet kellene! Láthatóan fogalma sincs a riportalanynak a kizsákmányolás fogalmáról. Csak így érthető, hogy a társadalmi szolidaritás és a testvériség gondolatát sérelmesnek és igazságtalannak találja. A szabadságról és egyenlőségről meg egyenesen torz elképzelései vannak. És még ő akar nekünk alapjövedelmet osztani! Bocsánat! Ez kikívánkozott belőlem!
Enno Schmidt a munkanélküliségről és kiszolgáltatottságról
Nem egészen felel meg a valóságnak, amikor azt írtam, hogy hogy Enno Schmidt egy szóval sem érinti a munkanélküliség kérdését vagy a szegénység és kiszolgáltatottság helyzetét. Nézzük tehát, hogy mit is írt konkrétan erről!
„...az emberek túlnyomó többsége – éljen a világ bármely részén is – nem a pénzért dolgozik, hanem mert dolgozni, építeni, alkotni akar, hasznosulni szeretne. Kutatásainkból kitűnik, hogy abszolút hidegen hagyná a magát biztonságban érző normális, átlagos, dolgos embert, vagyis a többséget, ha valaki a lustaságban éli ki magát, ha egyesek a kis ujjukat sem mozgatnák meg a biztos megélhetést biztosító és garantált alapjövedelem birtokában. Nagyon-nagyon sokan lennének viszont olyanok, akik – ha nem találnának fizetős munkát –, akkor társadalmi munkát végeznének helyette, a közjót, az elesetteket támogatnák.”
Igen, ebben nagyon sok igazság van. De benne van a demagógia is! Akik nem találnak fizetős munkát... Ők a munkanélküliek. Hogy ők is szívesen végeznének társadalmi munkát – HA anyagi biztonságban éreznék magukat és nem volnának kielégítetlen szükségleteik? Végig ott van ez a bizonyos „HA” szócska. Csakhogy milyen szükségletkielégítésről van itt szó? A létminimum szintjén való szükségletkielégítésről beszélünk! Azaz a létminimum szintjén élő embernek egy sor jogos és emberileg érthető kielégítetlen szükséglete van, amit csak akkor volna képes kielégíteni, ha fizetett munkához jut. Például olyan szükségletekről van szó, hogy a komfort nélküli vályogházból, a szükséglakásból egy szerény összkomfortos lakásba tudjon költözni. Hogy egy használt gépkocsit tudjon vásárolni, amelynek révén talán munkába tudna járni a lakhelyétől kissé távolabb eső munkahelyre. Nem sorolom tovább. De mindezektől meg van fosztva, mert nincs munkahelye és nincs olyan keresete, amely többet jelent a létminimumnál! Vagyis mert a civil mozgalom nem hajlandó jogosnak elismerni a követelését a munkához való jog iránt!
A „kulturális kreatívoknak” persze tiszta a lelkiismerete. Az aktivisták nyilván úgy gondolják, hogy az ilyen ember eleve lusta és azért nincs neki munkája. És boldog lesz azzal, ha az alapjövedelmet a zsebében tudva a közjó érdekében társadalmi munkát végezhet. Arra nem akar gondolni senki, hogy az ilyen nélkülözők továbbra is az erdőbe fognak járni fát lopni, mert az alapjövedelmüket más szükségleteik kielégítésére spórolnák meg? Például azért, mert a családfenntartó a munkába járás lehetőségéért egy használt személygépkocsit kívánna vásárolni. De ez luxus, mert Önök, kedves „civil mozgalom” a munkanélküli munkához való jogát leszavazzák.
Naiv illúzió azt gondolni, hogy akit a társadalom önmagából kirekeszt, az majd belső szükségletéből azonosulni fog a „többségi társadalommal” és lelkesen „társadalmi munkát” fog végezni érte. Önmagában az is kérdéses, hogy meddig lesz kisebbség a mai társadalomban a munkanélküli tömeg és az abból fakadó szegénység. Felhívom a figyelmet, hogy a szegénység számaránya már 40% fölött van!
„De a szegények! Azok viszont többé nem éhezhetnek, senki sem válik hajléktalanná, csak azért, mert nem tudja kifizetni a lakbért. Az alapjövedelemhez jutás minden ember elidegeníthetetlen jogává válik, mert életben tart, életet ment, más szóval az élethez való jog gyakorlatba ültetését jelenti.”
Igen, ezt valóban a szegénységről nyilatkozta Enno Schmidt. Többé nem éhezhetnek. Ez szép! De egyáltalán nem biztos, hogy igaz! Mert ha a LÉT-pénz csak a létminimum 60%-át takarja be, akkor a hónapot 30 napnak véve nagyjából 18-án fogy el, igaz? És onnantól bizony lehet éhezni! Persze Enno Schmidt úrtól nem várható el, hogy tudjon számolni. De még ha nem is kéne éheznie többet a szegénységnek, akkor is végig kell szenvedniük az egész földi életet – anélkül, hogy esélyük volna munkához jutni! Érződik ugye, hogy mennyire kétszínű dolog ez? Ez egy művészlélek és FNA aktivista humanizmusa!
Szeretném, ha valaki megmagyarázná, hol van ebben a „szabadság, egyenlőség és testvériség”?! Mert én nem látom benne...
Enno Schmidt arról is beszél, hogy megváltozik a béralku pozíció a munkavállaló és munkáltató között, mert a munkavállaló immár nincs alapvetően kiszolgáltatott helyzetben. Szerintem téved. Van egy „harmadik fél” is a béralkuban, aki részt sem vehet benne, mert kirekesztett helyzetben van: a munkanélküli. És éppen a munkanélküli tömegek révén van megzsarolt helyzetben a munkavállaló a béralku során. Enno Schmidt érvelése hamis! Látszik, hogy fogalma sincs, mi az a munkaerőpiac.
Ennyit a kulturális kreatívok szociális érzékenységéről és „ideológiamentességéről”. Meg egyáltalán az egész világlátásukról...
Összefoglalás
Nem akarok meggyőzni senki. Aki érti a szavaimat, azt nem kell meggyőzni. Aki pedig nem is akarja érteni, azt nem is lehet meggyőzni. Azokhoz szólok, akik képesek gondolkodni. Társakat keresek egy olyan civil mozgalomhoz, akik velem együtt hajlandók aláírásgyűjtést kezdeményezni arról, hogy a magyar társadalom a munkához való jog és az FNA kérdését együtt vitassa meg! Vagy ha nem is együtt, de vitassuk meg a munkához való jog kérdését is, mert az igenis megvalósítható a munkaidő csökkentése révén!
Az FNA aktivistákat csupán óvni szeretném a túlzott illúzióktól. Az FNA bevezetése nem oldja meg a társadalom és a termelőeszközök magántulajdonán alapuló piacgazdaság – a kapitalizmus – hosszú távú fenntarthatatlanságának problémáját, csak elodázza azt.
Mindenki paradigmaváltásról beszél, de én nem látom azt körvonalazódni. A paradigmaváltás éppen hogy a munkához való jognál kezdődne. Ezzel szemben az FNA gondolata változatlanul a hagyományos polgári értékrendet tukmálja ránk – immár civil értékrendként bemutatva azt.
A rendszerváltó politikai elit 1.600 ezer munkanélkülit hagyott az út szélén a rendszerváltás óta, és a lakosság több mint 40%-át kitevő szegénységet eredményezett. Közben mintegy 6-900 ezer munkavállaló el is hagyta Magyarországot. Most a civil társadalom mutatja meg – bár nem mondja ki – azt, hogy a leszakadó rétegeket, a marginalizált tömeget ő is az út szélén akarja hagyni. Erről hallgat a PM is. Az önzés teszi ezt is, mert a kapitalizmus hatékonyságára továbbra is szeretnénk igényt formálni!
De azt senki nem hajlandó megérteni, hogy a kapitalizmus hatékonysága csak úgy igaz, hogy a munkanélküliség társadalmi költségei nem nála jelentkeznek, azaz nem az ő profitját csökkentik. Ez pedig azt is jelenti, hogy az álszent és képmutató magyar társadalom, amely az FNA bevezetésétől ugyanennek a hatékonyságnak a fenntarthatóságában bízik, az valójában görcsösen ragaszkodik a tömeges munkanélküliség fenntartásához. Nem vallja ugyan be senki, de ennek következtében élvezheti az olcsó banán, a marokkói paradicsom és az egyiptomi dinnye örömeit a Tesco gazdaságosban. Mindennek az árát a legszegényebb néprétegek fizetik meg. De ezek után hadd ne higgyem el, hogy az álszent és képmutató társadalomban bárkit is zavar a munkanélküliség, a gyermekszegénység, vagy akár a hajléktalanság a társadalomban. A felelősséget csak lerázni akarjuk magunkról holmi alamizsna megszavazásával. Ez lesz az FNA…
