Mona Chollet cikke "Az alapjövedelem és hamis barátai" címmel a LeMonde diplomatique magyar kiadásának szeptemberi számában jelent meg. Nem is annyira erre a cikkre kívánok reflektálni, hanem annak is csak egy kommentjére - az összesen kettő darab közül. Az alapjövedelem témájában egy régi vitapartnerem - Somi Judit - ismételte meg egy általam már ismert véleményét, amely így hangzik:
"Tudomásul kell vennünk egyszer s mindenkorra, hogy a tőkés rendszerben NINCS lehetőség az FNA-ra. Annak bevezetése nem lehet független a fő termelési eszközök magántulajdonának megszüntetésétől. Minden törekvés és vita erről csakis és kizárólag azokat az energiákat köti le, melyet az osztályharcra kellene fordítanunk."
Ezzel a kommentárral vitatkoztam már eleget az FNA mozgalmi csoportban a Facebook felületén, és ezt a vitát nem szeretném most felújítani. Aki az érveimre kíváncsi, lehetősége van elolvasni azokat a LeMonde diplomatique szeptemberi számában, a megadott linken. Itt csak egyetlen válaszomból idéznék, ami a Facebook felületén még nem hangzott el.
"Az FNA-szkeptikusok számára ... azt válaszolnám, hol van az megírva a nagykönyvben, hogy "a tőkés rendszerben NINCS lehetôség az FNA-ra"? Hiszen az FNA eleve neoliberális gondolat, s ha ők akarják, akkor meg is valósítják, lévén az új világrendben övék minden hatalom.
Kedves Judit, a mondat, amit tőled idéztem, ezen okból alapvető tévedés. Az emberi társadalom működését törvények szabályozzák, a törvényeket pedig emberek hozzák. Nem kell őket mentesíteni a felelősség alól. A pénzügyi háttérhatalmat sem... De az egyszerű választópolgár számára is ... meg kell teremteni az értelmes választás lehetőségét!"
Mona Chollet
Kizárólag egyetlen aktuális kérdés miatt tartom fontosnak, hogy Mona Chollet cikkére reflektáljak. A szerző ugyanis részletesen elemzi az alapjövedelem liberális és baloldali koncepciója közötti különbséget. Mert valójában két különböző koncepcióról van szó, amiről a magyar polgár lényegében nem tud semmit. Már csak abból az okból kifolyólag sem, hogy hazánkban a polgári fejlődés lényegében kimaradt, így a magyar polgár baloldalinak képzeli el magát a polgárosodás fogalmát is. A magyar polgár azt hiszi, hogy az alapjövedelem liberális koncepciója "a" baloldali, holott egy fenét! Az alapjövedelem tekintetében is legalább akkora eltérések vannak, mint a "szabadság-egyenlőség-testvériség" triász megítélésében. Elvileg a szegény embert is ugyanaz a szabadság illeti meg, mint a gazdag embert, csak éppen pénze nincs hozzá, hogy érvényt szerezzen a szabadság-igényének. Az egyenlőség is kizárólag csak a törvény előtti egyenlőséget jelenti, de semmivel sem többet. Ha az ügyvédet nem tudod megfizetni, akkor a törvény előtti egyenlőség is csak formális lehetőségként létezik.
Ugyanez a kétarcúság jellemzi az emberjogi liberalizmust a munkához való jog megítélésében is. Ugyanaz a munkához való jog illeti meg a tőketulajdonost is, meg a munkavállalót is. Csak amíg a tőketulajdonosnak nincs szüksége arra, hogy munkát vállaljon, mert vígan megél anélkül is, addig a munkanélküli (és a családja) éhen hal, ha nem jut munkához. Csupán formális jogról van szó jelen esetben is, amiből tehát nem kell komolyan venni semmit sem. Munkahelyet ugyanis nem garantál senki a munkanélküli tömegeknek. S még kevésbé azoknak, akiket majd a jövőben fognak elbocsájtani.
Viszont érdekes módon a vállalkozás szabadságának jogát teljesen komolyan veszik a polgári társadalmakban, holott csupán keveseket érintő jogról van szó - a munkavállaló tömegekhez képest. Vagyis a kizsákmányolás szabadságát semmi nem zavarhatja. Bizony van különbség a liberális és a baloldali alapjövedelem-koncepciók között! A liberális koncepciót egyébként is inkább nevezném neoliberálisnak, hiszen olyan nevekről van szó, mint Milton Friedman (1912-2006) amerikai közgazdász, aki „negatív adókét” fogalmazta meg elképzeléseit, vagy mint Zbigniew Brzezinski (1928-), aki elegáns módon csak "tittytainment" néven nevezte az elméletét - az anyai emlőre és a szórakoztatásra utalva: adjunk a tömegnek annyit, hogy jól ellegyen vele, és le van a gond!
Ezzel szemben a baloldal legkevesebb a fizikai létminimum körüli összeget nevezi meg az FNA-ként, de akad olyan gondolkodó is, aki a termelőeszközök társadalmi tulajdonjogából vezeti le a minden egyes állampolgárt megillető alapjövedelem fogalmát. Közéjük tartozik például Liska Tibor (1925-1994), aki szó szerint társadalmi örökségről beszél.
Mindezt azért tartom szükségesnek megemlíteni, hogy megértsük végre, teljesen különböző dolgokról van szó. Arra van szükség, hogy önmagunkban tisztázzuk, mit várunk el az alapjövedelemtől. Ennek függvényében kell néznünk, hogy mit ígérnek nekünk a politikusaink! Mert amit a PM ígér, az ugyanaz, mint LÉT-pénz, amely pedig nem több, mint a létminimum 60 százaléka. Azaz már csak 40 százalékban kényszerülünk arra, hogy leánygyermekeinket fiatalkori prostitúcióra fogjuk, és a fiúgyermekeket pedig zsebtolvajlásra szoktassuk.
Az én szememmel nézve ez az összeg nem képezheti még erkölcsi megítélés alapját sem! Az egyetlen dolog, ami miatt mégis támogatom, hogy ez az összeg is több, mint a semmi.
Amit a neoliberális alapjövedelem-koncepcióról feltétlenül tudni kell!
Nem véletlenül utaltam Milton Friedman és Zbigniew Brzezinski nevére, a neoliberálisok ennyivel (értsd évtizedekkel) előbbre tartanak a tervezésben. És ne gondoljuk azt, hogy nem fogják bevezetni! Az ő terveik már régen készen vannak, csak nem sietnek a megvalósítással. Miért tennék, ha semmi nem kényszeríti őket? Amíg mi egymást leszavazzuk (irigységből, vagy dögöljön_a_szomszéd_tehene_is mentalitásból), addig nekik minden elhalasztott év az FNA bevezetésére tiszta nyereség. Nekik csak annyira sürgős, hogy a neoliberális koncepció legyen mindenkor a legprogresszívebb megoldás a talonban. Sürgős csak akkor lesz a bevezetése, ha bármi versenyképes ötlet felmerül a vitában. De ettől nem kell félni, mert a baloldalunk az olyan, hogy semmi progresszív ötlet nem telik ki tőlük. Olyanok, mint Tamás Gáspár Miklós, állnak elő Magyarországon a neoliberálisoktól ellesett gondolatokkal, és azt terjesztik elő mint "baloldali" javaslatot? És közben eszükbe sem jut a munkához való jog! S mivel ilyen hitvány a baloldali értelmiség Magyarországon, nem lehet csodálkozni azon, hogy a munkások tömegei milyen siralmas tudati szinten vannak hazánkban. Magunkról beszélek!
Azzal zárom, amivel kezdtem, hogy jönnek is az ilyen sztereotipikus válaszok, hogy "Tudomásul kell vennünk egyszer s mindenkorra, hogy a tőkés rendszerben NINCS lehetőség az FNA-ra." Mindezt ilyen kategorikus módon kinyilatkoztatva... Egy megmondóember, egy vátesz stílusában.
Na, ne már! Az FNA a neoliberális megoldás arra, amit mi magunk képtelenek vagyunk saját magunk kidolgozni! Már miért ne vezetnék be? Csak éppen nem lesz benne semmi köszönet, mert a munkához való jogunkat adjuk el bagóért, és lesz belőle alapjövedelemnek nevezett segély, amiből éppen csak éhen nem fogunk halni. Miközben mi nem tudjuk eldönteni, hogy mi a baloldaliság... És tutyimutyi módon tétlenkedik a radikális baloldalunk is, hogy megoldást mutasson fel a szociális válságra. Köszönjük a munkásmozgalmár-forradalmárainknak a sok-sok jó "osztályharcos" megoldást! Már negyedszázada tötyörésznek vele...
Ez az alapjövedelem bevezetésének forgatókönyve. Teljesen elkeserítő, ha a magyar társadalom értelmi színvonalára gondolok. És hozzáteszem, hogy mindezekről nem francia szerzőtől szeretnék olvasni, mert számomra a francia nevek semmit nem jelentenek. De félek tőle, hogy Tamás Gáspár Miklós számára sem...