FNA és a munkához való jog

Az alapjövedelem csak a barbárság kereteit tágítja ki

2016. május 19. 21:00 - aL_Ex

Kritikai megjegyzések Scheiring Gábor „Az igazságosság forradalma: alapjövedelem vagy barbárság” című cikkéhez

 

Scheiring Gábor, a Megújuló Magyarországért Alapítvány elnöke nagyon jó cikket jelentetett meg a Kettős Mérce blogban, melynek címe „Az igazságosság forradalma: alapjövedelem vagy barbárság”, amely nekem nemcsak azért tetszik, mert alapvetően egyetértek a benne megfogalmazódó gondolatokkal, hanem mert lehetőséget ad számomra a szerzőt, mint közéleti személyt és politikust jobban megismerni, ennek révén a szerző baloldaliságát is jobban meg tudom ítélni. Nagyon pozitív szempontnak tartom, hogy a szerző az alapjövedelem bevezetésének szükségessége mellett nemcsak általában érvel, hanem annak politikai hátterét is megvilágítja. Ezzel együtt azonban szükségesnek tartom, hogy néhány, általam lényegesnek vélt kritikai megjegyzésemet megfogalmazzam.

scheieringgabor.jpg

Scheiring Gábor

 

Az európai baloldal válságáról

Igaza van a szerzőnek abban a megállapításában, hogy nemcsak Magyarországon van súlyos válságban a baloldal. Hogy miért van ez így, erre a kérdésre Scheiring Gábor azonban nem keresi a választ, csupán néhány – egyébként igaz – részletet említ meg. Szó sem esik például a szociáldemokrácia és a szakszervezeti mozgalom opportunista meghasonulásáról, amelyet a nemzetközi munkásmozgalom nyílt osztályárulásnak tekint. Ennek hiányában kritikával kell kezelnünk azt az osztálykompromisszumot is, amely elvezetett a jóléti társadalmak kialakulásához, és amely napjainkra csődöt mondott.

Természetesen igaz, hogy a globális kapitalizmus utolsó néhány évtizedében a polgári demokrácia társadalmi konszenzusa mondott csődöt. A kérdés azonban az, hogy milyen baloldali politikai erő lett volna hivatott Európában efölött a társadalmi konszenzus fölött őrködni, hiszen a globális kapitalizmus eleve jobboldali elvek szerint szerveződik. (Más kontinensekről itt most hadd ne írjak, mert az ismereteim ezen a téren meglehetősen hiányosak.) A szerző a cikkében szisztematikusan a progresszív baloldali szemlélet hiányáról ír, ez azonban nem szemléleti hiány, hanem magának a progresszív baloldalnak a hiánya.

A szerző azt írja, hogy a jobboldal, amely triumfál Európában, két ágra bomlott: egyrészt létezik a mainstream (ezt a szót én teszem hozzá) liberális konzervatív irányzat, és ezzel szemben áll a nemzeti oldal. Idézem a szerzőt, ahogy erről ír: „Egyik ága, a liberális konzervatívok mindent megtesznek annak érdekében, hogy megvédjék a globalizált kapitalizmus fennálló intézményeit, biztosítsák a rendszer nyerteseinek privilégiumait. … A jobboldal másik ága a nacionalizmus irányát választotta, vezető erőit nem a globális kapitalizmus nyertesei adják, hanem a felső-középosztály azon tagjai, akiket frusztrál a globális játszmák és áramlások átláthatatlansága, és akik mindent megtennének annak érdekében, hogy a rendszerben kiharcolt törékeny privilégiumaikat megőrizzék.”

Határozottan üdvözlöm a szerzőnek azt a megfogalmazását, amely konzervatív irányzatként határozza meg a liberalizmust! Az nem is lehet kérdéses, hogy a nacionalizmus konzervatív nézet – még akkor is, ha a neoliberális globális kapitalizmus egyes túlkapásaival (lásd menekültválság) szemben határozottan pozitív értékeket mutat fel. Fontosnak tartom azt kijelenteni, hogy a piacgazdasági viszonyok változatlan formában való fenntartása eleve konzervativizmust jelent, még ha liberális elvek szerint valósul is meg. A neoliberalizmus/neokonzervativizmus ehhez képest csak még nagyobb előnyök megvalósítását jelenti a tőkés (kizsákmányoló) osztály számára a széles néptömegekkel szemben.

Hol van itt ebben a felállásban a baloldal? Szó sincs baloldalról. Az emberjogi liberalizmus mint önálló politikai irányzat nem létezik, hiszen a termelőeszközök magántulajdonán alapuló piacgazdasági viszonyok érinthetetlenségét alapelvként vallják. Alapvető emberi jognak nevezik a termelőeszközök magántulajdonához való jogot, de nem ismerik el ugyanilyen alapvető emberi jognak a munkához való jogot. Márpedig, amíg ebben nincs változás, addig az emberjogi liberalizmus konzervatív nézet marad, csomagolják azt bármilyen tetszetős köntösbe. Teljes joggal merül fel a kérdés, hogy miféle emberjogi liberalizmus az, amely éppen a munkavállalók munkához való jogát nem képes, vagy nem hajlandó megfogalmazni.

A szociáldemokrácia és az européer szocialista mozgalom ebben a tekintetben kvázi-, vagy inkább helyesebb úgy mondani, hogy pszeudó-liberális irányzat, hiszen a liberális elvek elsődlegességét kritikátlanul elismerik. Opportunizmusuk ebben mutatkozik meg. Ennek megfelelően egész Európában az álbal bitorolja a baloldali pozíciókat. Nincs, aki a dolgozó osztály és a prekariátus szempontjából őrködne a polgári demokráciában a társadalmi konszenzus felett. Persze azt hozzá kell tenni, hogy Magyarországon ilyen társadalmi konszenzus soha nem is létezett.

Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy Európában – és ezzel együtt Magyarországon – progresszív baloldal nem létezik. Legfeljebb a kommunista pártok lehetnének azok, ha a soraikban nem uralkodott volna el a konzervatív bolsevizmus, azonban a polgári baloldal csak a jobboldal részeként értelmezhető. Mindaddig így is lesz, amíg a baloldalisághoz való viszonyukat érdemben nem tisztázzák, és alapvető emberi jogként el nem ismerik a munkához való jogot. Mindennek természetesen lényegi kihatása van az alapjövedelem gondolatára is.

 

Marx munkásságával kapcsolatos megjegyzéseim

Marx munkásságáról idézek a cikkből. „Marxnak abban igaza volt, hogy a kapitalizmus története válságok története, mely válságok nemcsak a felhalmozott tőke egy részét pusztítják el, magukkal sodorva bankokat és termelőcégeket egyaránt, hanem felbecsülhetetlen emberi szenvedést is okoznak…

… Abban ugyanakkor nem volt igaza Marxnak, hogy a kapitalizmus képtelen lenne a munkásosztályt integrálni. Keynes és Polányi alighanem közelebb járt a helyzet megértéséhez, amikor azt mondta, hogy a piacgazdaság válságok sorozatát termeli ki, ám e válságokkal szemben a demokratikus politika képes védekezni, képes a szolidaritást és a piac szabályozását intézményesíteni. Így a marxi jóslat, mely szerint a társadalom két részre szakad - a világot saját képére formáló burzsoáziára és az elnyomorodó proletariátusra, mely idővel magához ragadja a hatalmat - tévesnek bizonyult. A kapitalizmus a huszadik század közepére képessé vált a rendszer veszteseit integrálni. Ez a megoldás ugyanakkor roppant ingatag és törékeny, ugyanis két egymástól teljesen eltérő logikájú rendszer összeillesztéséből fakad: a demokrácia egyenlőségelvűségét törekszik a kapitalizmus egyenlőtlenségeivel összebékíteni.”

Marx politikai jóslatai ugyan tévesnek bizonyultak, de ez mit sem von le a marxista politikai gazdaságtan igazságtartalmából. Arról azonban szó sincs, hogy a polgári demokrácia képes volna a rendszer konszenzusának veszteseit integrálni, ez nem is állt szándékában. Akkor lehetne szó integrációról, ha a konszenzus fenntarthatóságának intézményi garanciái kialakultak volna. Ez pedig gyakorlatilag egyenértékű volna a marxista politikai gazdaságtan beépítésével a gazdaság és a társadalomirányításába. Ez esetben a rendszert nem működtetnénk tisztán az önző profitelv alapján. Vagyis egyáltalán nem értek egyet a szerzőnek azon állításával, miszerint „a demokratikus politika képes … a szolidaritást és a piac szabályozását intézményesíteni”. Az, hogy többpártrendszer létezik, és különböző érdekek érvényesítésére van lehetőség, még semmiféle intézményes garanciát nem jelent semmire nézve. Erre tekintettel külön is tárgyalni kell magának a polgári demokráciának a kérdését.

 

A polgári demokráciáról

Tévesnek tartom azt a véleményt, hogy a polgári demokrácia valódi demokrácia volna. Sokak szerint a polgári demokrácia nem egyéb, mint a pénz demokráciája, és szerintem nekik van igazuk. A társadalmi szolidaritás és a piaci szabályozás addig működött, amíg a rendszer tőketulajdonosok profitelvárásainak megfelelt. Mihelyt a profitelvárások nem teljesültek, a társadalmi konszenzus azonnal megszűnt. Gyakorlatilag ez egybeesett az európai szocialista rendszer összeomlásával. Azaz még azt sem tudhatjuk, kialakult volna-e a jóléti társadalom a fejlett ipari országokban, ha nincs versenyhelyzet a két társadalmi rendszer között.

Nem értek egyet a következő mondattal sem. „A demokratikus politika az újraelosztás és a piacszabályozás révén a kapitalizmus lényegébe mart bele, a piaci logika működését korlátozta.” Szerintem nem így van. A neoliberalizmus a piaci logika működési határait tágította ki! Megteremtette például a tőke szabad áramlásának lehetőségét (a működőtőke és a profit dezertálására gondolok), továbbá szabaddá tette az offshore pénzmosást. Európában mindez együtt járt a munkaerő szabad áramlásával, de a bevándorláspolitika is neoliberális célokat követ.

Milyen piacszabályozásról beszélhetünk ott, ahol tömeges munkanélküliséget tartanak fenn? Hiszen a munkanélküliség mindenütt a munkavállalók béralku pozíciójának a letörését szolgálja, ennek révén alakul ki a dolgozói szegénység, vagyis az, hogy napi nyolc órás munkával még a létminimumra valót sem lehet megkeresni. Ha a munkanélküliségi adatokat történelmi trendjükben nézzük, mintha társadalmi konszenzus erre nézve soha nem is létezett volna.

Szögezzük le! A világon egyetlen olyan polgári demokrácia sincs, amely konkrétan a munkanélküliség mértékét szabályozná. A (neo)liberális elvek szerint a munkanélküliség mértékébe nem is lehet beleavatkozni, az egyedül a Smith-féle láthatatlan kéz hatásköre. Senki komolyan nem állíthatja, hogy ilyen értelemben bármilyen módon szabályozná az állam a munkaerőpiacot.

A polgári demokrácia akkor lesz képes valósi társadalmi konszenzust létrehozni, amely betartása kötelező is egyben a gazdasági elit számára, ha a pénz befolyását a politikai életre teljesen felszámoljuk, és a népszuverenitást helyreállítjuk. Csak ilyen feltételek mellett igaz, hogy a demokráciának van esélye a piac megszelídítésére. Vagyis ez nem a „demokratikus politika”, hanem a valódi demokrácia feladata – lesz a jövőben! Mert valódi demokrácia egyelőre sehol a világon nem létezik. Talán még Svájc közelíti meg a legjobban. A „demokratikus politikát” pedig az öncélú hatalomgyakorlásra berendezkedett, önmagukat „demokratának” nevező politikusok gyakorolják – ha ugyan gyakorolják. Ha a valódi demokrácia létrejön, csak ekkor lesz lehetőség arra, hogy a civil társadalom irányítsa a politikát. A polgári demokrácia ekkor fogja a közérdeket és a közjót szolgálni. Máskülönben a profitérdek mozgatja a társadalmat, azaz a farok csóválja a kutyát.

 

Az alapjövedelem csak a barbárság kereteit fogja kiszélesíteni

Erről a kérdésről már sokat írtam ebben a blogban. Itt most hivatkozok korábbi cikkeimre, mert nem szívesen bocsátkozok ismétlésekbe. Elsősorban ezekre a posztjaimra gondolok: Nyílt levél Szabó Tímea (PM) részére, valamint Idézetek az álszent és képmutató politikai hazugságokra.

Itt csak tömören hivatkoznék a korábbi posztjaimban megfogalmazott lényegi állításaimra. Ha kizárólag csak az alapjövedelem bevezetésén gondolkodunk, de nem ismerjük el a munkához való jogot, azaz nem célozzuk meg a munkanélküliség felszámolását, akkor az alapjövedelem csak a barbárság kereteit fogja kitágítani, és a munkanélküliek társadalmi kirekesztését fogja megvalósítani. Nincs szó ugyanis arról, hogyan szüntetjük meg a tőkejövedelmek dezertálását és az offshore pénzmosást. Enélkül ugyanis csak a munkavállalói adó- és járulékbefizetésekre lehet fixen alapozni az FNA finanszírozásánál, azok pedig a jövőben is tovább fognak zsugorodni, ahogy csökken a foglalkoztatás. Ahogy a társadalombiztosítás helyzete kilátástalan, ugyanúgy kilátástalanná fog válni az alapjövedelem finanszírozása is – nemcsak nálunk, hanem a fejlett tőkés országokban is, akik pedig kedvezőbb finanszírozási feltételekkel vágnak neki az alapjövedelem bevezetésének.

Valójában az alapjövedelem összege mindenkor teljesen önkényesen lesz megállapítva. S ha már az indulásnál nem fedezi még a létminimum összegét sem (csak annak mintegy 60 százalékát), akkor a jövőben a kizárólag alapjövedelemből élők arányának a növekedésével egyre kilátástalanabb lesz a finanszírozása.

Az alapjövedelem bevezetése a tőketulajdonosoknak még a meglévő erkölcsi aggályát is meg fogja szüntetni a munkavállalók elbocsájtását illetően. Az alapjövedelem legalizálja (igazolja és törvényesíti) a munka világából való kirekesztettséget, ezzel együtt fenntartja a munkahelyféltést.

Az alapjövedelem bevezetése hozzájárul a társadalmi szolidaritás maradékának is a felszámolásához, hiszen az egyre csökkenő számú aktív munkavállalónak kell megtermelnie az alapjövedelem fedezetét, ezzel végletesen megosztja a dolgozó osztályt aktív munkavállalókra és eltartottakra. Mindezeket figyelembe véve azt állítom, hogy egy végiggondolatlan és ál-humánus, vagyis álságos liberális (= illiberális) tervezetről van szó. Máskülönben kénytelen volnék feltételezni, hogy a való cél nem más, mint a társadalmi szolidaritás teljes szétverése. Arra lehet számítani, hogy az aktív munkavállalói réteg nem fogja támogatni az alapjövedelem bevezetését.

 

 

 

Mindezek ellenére Scheiring Gábor cikke egészen kiváló, ezt nem iróniából mondom. Jelen írásomban csak a kritikai megjegyzéseimet fogalmaztam meg, a dicsérő szavaimat nem. Úgy ítélem meg, hogy az alapjövedelem bevezetésének politikai hátterét nagyon jól megvilágította a szerző. Ez egy liberálistól egészen kiváló teljesítmény. A kritikai megjegyzéseim a szerző téves világnézeti háttérének szólnak. Ugyanakkor a bemutatott cikke alapján jóindulatú személynek vélem a szerzőt, ezért a tervezet újbóli átgondolását javaslom a világnézeti alapon megfogalmazott kritikai megjegyzéseimre tekintettel.

Ismételten ajánlanám a szerző figyelmébe, hogy „baloldali liberális” mint olyan nem létezik, csak az alapvetően jobboldali liberalizmus balszárnyáról lehet beszélni. A szerzőnek el kell döntenie, hogy progresszív baloldali szeretne lenni, vagy liberális! A két dolog kizárja egymást.

Önmagamról még annyit elmondanék, hogy a magyarországi szegénység érdekeire tekintettel az alapjövedelem bevezetését a fentiekben kifejtett véleményem ellenére is támogatom, mert ez volna a leggyorsabb módja annak, hogy valamilyen jövedelemhez jussanak, bármilyen kevés is az. De borítékolom, hogy a magyar társadalom le fogja szavazni az alapjövedelem bevezetését. Ez lesz az eredménye annak, hogy az illiberális elképzelés még a társadalmi szolidaritás maradékait is szét akarja verni. Ezt elkerülni az egyetlen lehetőség a munkához való jog, mint alapvető emberi jog követelésének felvállalása volna. Erről itt részletesen nem írtam, javaslom a hivatkozott blogbejegyzéseim tanulmányozását.

 

 

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alex-fna.blog.hu/api/trackback/id/tr908732072

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

LeslieFrank 2016.06.09. 18:59:39

Kedves Alex!
Javaslom, vizsgáld felül az FNA-ról kialakított véleményedet. Ugyanis, jól láthatóan, és bizonyíthatóan dilettáns ostobaság. Olyan, amely - ha bevezetésre kerülne - 6-8 év alatt bedöntené a gazdaságot.
Az alapjövedelem a közgazdaságtan örökmozgója. Bármilyen tetszetős, bármennyire kívánatos volna, lehetetlen.
Hogy miért? Azért, mert a jövedelem nem önálló kategória, mindössze egy absztrakció. A jövedelem a ráfordítások ellenértéke, amely kizárólag a megtermelt javakban tárgyiasul, így elválaszthatatlan a ráfordításoktól, és visszahat a termelésre. Bármiféle jövedelem elvonás azzal arányos módon csökkenti a termelés összértékét.
Hadd mondjak egy egyszerű példát.
A PM számításai szerint az FNA finanszírozásához 6 000 milliárd Ft-ra lenne szükség. (Ők ennyit vonnának el.)
Igaz, hogy az egész programjuk egy dilettáns agyrém, de ha valaki modellt alkot ehhez a jövedelem-újraelosztáshoz, abból az derül ki, hogy összesen 6000 milliárdot elvonnak, 4500 milliárdot ugyanazok kapnak vissza akiktől elvonták, összesen 1500 milliárd Ft-nyi jövedelem kerülne a gazdagabbaktól a szegényebbekhez. (Nagyjából, mert egy lineáris modell alapján készült a becslés, a PM aktivistái ezt biztosan letagadnák, de bizonyíthatóan fogalmuk sincs hogy miről beszélnek, ezért a tagadásuk sem számítana.)
Tehát a gazdagok fogyasztása 1500 milliárddal csökkenne (mert ennyit valóban elvettek tőlük). Ennyi áruval vásárolnának kevesebbet, mint mondjuk az előző évben. Tehát ennyivel kevesebbet kellene termelni. Egy átlagos jövedelem mondjuk 3 millió (ez az egy főre jutó GDP).
Tehát 150 000 ember veszítené el a munkáját, a korábbi keresetét, ami épp annyi volt, mint amennyit ezután a PM a szegények között alapjövedelemként szétoszthat.
Vagyis - és ezt kellene felfogni - végeredményben amit a gazdagoktól elvennének, az úgy ahogy van elveszne, amit pedig a szegények között "egyenlő mértékben" szétosztanának, az ugyanazoktól a szegényektől származna. Úgy, ahogy fent írtam, megszűnne 150 000 ember jövedelme, de ugyanekkora összeget szétosztanának mondjuk 3 millió ember között.
Miközben a GDP úgy 5 százalékkal csökkenne. És nem csak egyszer, hanem évente!

Remélem, érti - sajnos rosszak a tapasztalataim.
A továbbiakban sok megfigyelése, és következtetése nagyon szimpatikus nekem, meg tudom erősíteni, de újdonságot nemigen jelentett számomra. Ugyanis jó ideje már, hogy megtaláltam ezek között a gazdasági tényezők között az egzakt összefüggéseket, amelyeket jól átlátható modellek, és régről ismert függvények segítségével minden kétséget kizáróan bizonyítani is tudok.
De a PM marhaságaival nem vagyok hajlandó foglalkozni - programjukból jól kivehető, hogy "szakembereik" a gazdaság működésének legelemibb szabályaival sincsenek tisztában. Vagyis: nem vitaképesek.
Én több alkalommal felajánlottam nekik, hogy megismertetem őket 6 évi kutató munkám eredményével, sikertelenül. Nem tudom, ha egyszer erre sor kerülne, egyáltalán megértenének-e belőle valamit...
Önnek viszont további jó munkát kívánok, mert az az irány, amelyben gondolkodik, jó. Esélye van arra, hogy néhány év alatt ön is bejárhatja azt az utat, amelyet én az elmúlt években megtettem.

Majoros László

aL_Ex 2016.06.09. 22:47:56

@LeslieFrank:

Kedves Majoros László!

Elnézést kérek, a saját kommentemet átolvasva úgy látom, hogy moderálásra szorul. Ezért szerkesztve újra írom. A saját stílusomat és az általam használt hangnemet találtam kifogásolhatónak. Ha a vitapartner esetleg látta már, elnézést kérek tőle!

Elnézést kérek azért is, hogy a hozzászólásomban letegeztelek! Ennek oka elsősorban az volt, hogy te magad sem tudtad eldönteni, hogy tegeződjünk, vagy magázódjunk. Javaslom, hogy maradjunk a tegeződésnél, de a döntést rád bízom, mert érzésem szerint te lehetsz az idősebb.

"Javaslom, vizsgáld felül az FNA-ról kialakított véleményedet. Ugyanis, jól láthatóan, és bizonyíthatóan dilettáns ostobaság."
Ennyi akár elég is lehetne, hogy ne olvassam tovább. Nem kellene egy párbeszédet így kezdeni, ez ugyanis egy minősítés. Ha párbeszédre törekszünk, ezt ajánlatos elkerülni.

Ennek ellenére elolvastam a kommentet, és mire a végére értem, beláttam, hogy van benne értékelhető tartalom, amin valóban lehet vitatkozni.

…………………………….

"... ha bevezetésre kerülne - 6-8 év alatt bedöntené a gazdaságot."
Miért nem mindjárt 3-4 év alatt?

"A jövedelem a ráfordítások ellenértéke, amely kizárólag a megtermelt javakban tárgyiasul, így elválaszthatatlan a ráfordításoktól, és visszahat a termelésre."
Amikor a parlament a következő évi minimálbérről dönt, akkor "értéket" termel? Vagy csak önkényesen beleavatkozik a gazdasági folyamatokba?
De ugyanezt meg lehet kérdezni akkor is, amikor egy Rt. a jövő évi béremelésről dönt. Szerintem az is csak önkényes döntés, még ha a tulajdonosok hozzák is meg azt. És mi történik? A jövőben ezek lesznek a költségek, és ezek épülnek bele a termék árában tükröződő értékbe.

"Bármiféle jövedelem elvonás azzal arányos módon csökkenti a termelés összértékét."
Próbáld meg légy szíves csak ezt az egyetlen egy mondatot most a profitra értelmezni. A profit ugyanis nem más, mint a tőketulajdonos(ok) által kisajátított értéktöbblet. Vajon hogyan csökkenti a profit kisajátítása a termelés összértékét?

Érdekes kérdés ez, mert bizony a túlzott mértékű kizsákmányolás - napjainkra kiderült - igenis csökkentheti a termelés összértékét, mert megszünteti a termékkel szemben jelentkező fizetőképes kereslet. Ez egyébként a modern német értékkritikus (Wertkritik) marxista irányzat nézete is.

Mindenből következik, hogy a termelés összértéke szempontjából kell lennie egy társadalmi optimumnak, amely mellett a beruházás és a fogyasztás (azaz a profit és a munkabér) aránya a lehető legnagyobb összérték előállítását és piaci realizálását teszi lehetővé.

(Hallottál már az ejtőernyős pénzekről? Vajon miért kardoskodik az Európai Központi bank az ejtőernyős pénzek mellett? Én úgy tudom, pont azért, hogy a lakosság többet tudjon fogyasztani, és ezzel elősegítse a termelés volumenének és összértékének a növekedését. És véletlenül sem azért, hogy csökkentse azt.)azért, hogy csökkentse azt.)

...........................

Rátérve a példádra nem vonom kétségbe, hogy azok, akiknek a rovására valósulna meg az alapjövedelem, az ő fogyasztásuk valamelyest csökkenne. De nem annyival, amennyivel a rászoruló néprétegek fogyasztása nőne. Hogy miért? Mert a leggazdagabbak fogyasztása egyáltalán nem csökkenne, nekik a megtakarításaik csökkennének. Például azok a pénzek, amelyek jelenleg offshore számlákon landolnak. Itt van tehát egy lényeges hiba a gondolatmenetedben, mert az alapjövedelem bevezetésével a fogyasztás és a felhalmozás aránya kell, hogy megváltozzon! Te ezt nem veszed figyelembe.

A fogyasztás szempontjából pedig nem a luxusfogyasztás a domináns egy társadalomban, hanem az alapvető fogyasztási cikkek vásárlása. Az „úszómedence-fogyasztás” és a fitness például nem pótolja a hús és a tejtermékek fogyasztását. Egy bizonyos mennyiségnél több húst és tejterméket stb. a gazdag ember sem képes elfogyasztani. Vagyis az éhező tömegek kieső fogyasztását a tehetős rétegek fogyasztása nem képes kompenzálni.

"Tehát ennyivel kevesebbet kellene termelni."
Ez a részedről téves következtetés. Én úgy gondolom.

"Tehát 150 000 ember veszítené el a munkáját..."
Ez meg aztán égképp tévedés. Mivel az alapvető fogyasztási cikkek iránt nőne a kereslet, azok termelésének volumene (összértéke) is nőne. Persze egyáltalán nem annyival, mintha a teljes foglalkoztatást helyreállítanánk.

A PM koncepcióját magam is bírálom, mert (neo)liberálisnak, és több szempontból elhibázottnak tartom. De erről részletesen írtam a korábbi cikkeimben, itt most nem ismételném meg.

(Elnézést, de túl hosszú a kommentem, új hozzászólásban folytatom!)

aL_Ex 2016.06.09. 22:49:45

@LeslieFrank:

A hozzászólásom befejező része:

Az olvasó számára valóban egyértelművé kellene tenni, hogy a jelenlegi adórendszerben befolyó adóbevételek újraelosztásával a feltétel nélküli alapjövedelem rendszere nem megvalósítható. Illetve megvalósítható – úgy, ahogy, valami nesze semmi, fogd meg jól módon. S ha meg is valósul, annak rendszere hosszú távon ugyanúgy nem lesz fenntartható, ahogy a TB-rendszer ma sem az. Ugyanis a jövőben a munkanélküliség tovább fog nőni – a gépesítés és a robotizáció következtében. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy az állam adóbevételei tovább fognak zsugorodni. Ezzel pedig meg is kérdőjeleződik az alapjövedelem fenntarthatósága. Erről korábbi cikkeimben írtam már, elsősorban itt:
alex-fna.blog.hu/2016/03/19/a_gotz_werner-fele_fogyasztasi_adorol

Nem is tudom megérteni, hogyhogy az alapjövedelem mellett kampányoló politikusok erre nem jönnek rá? A tömegeket pedig azzal butítják el, hogy erről a kérdésről hallgatnak. Számomra egyértelmű, hogy az alapjövedelemmel egy mézesmadzagot húznak el az orrunk előtt. A bevezetés pillanatában egy viszonylag kecsegtető összegről essék szó, de idővel az úgyis inflálódik egy szánalmas szintre, ahogy egyébként a nyugdíjak is.

A tömegek számára egyértelművé kell tenni, hogy az alapjövedelem fenntarthatóságának csak akkor van esélye, ha a fogyasztás és felhalmozás/megtakarítás arányában pozitív eltolódás jön létre a fogyasztás javára! Amíg ezt nyíltan nem mondjuk ki, addig mindenkit félrevezetünk! Ez az egyetlen mondat megfogalmazása már garancia volna arra nézve, hogy az alapjövedelem bevezetése a társadalmi méretű kizsákmányolás csökkenésével jár.

………………………….

Elnézést kérek a válaszom elején megfogalmazott kemény szavakért! Azt tartanám helyesnek, ha valóban folyna társadalmi párbeszéd ezekről a kérdésekről, mert egymástól sokat tanulhatunk. Valós megoldás csak a bírálatból születhet.

Köszönöm a hozzászólásodat és a jókívánságokat! Máskor is szívesen látlak.

aL_Ex 2016.06.09. 23:31:03

@LeslieFrank:

Egyébként minél többet gondolkodom ezen, azt látom, hogy ez egy nagyon lényeges kérdés, amelyről írnom kell.
Megköszönöm az ihletet!