FNA és a munkához való jog

A Götz Werner-féle fogyasztási adóról

2016. március 19. 17:00 - aL_Ex

Szabadság-egyenlőség-testvériség és a társadalom rétegeződése

 

Korábbi írásomban felhívtam a figyelmet arra, hogy Götz Werner szerint az alapjövedelem eszméjével vissza is lehet élni, ha annak összege nem „elég magas”. Azért fogalmazok így, mert az alapjövedelem kritériumai között az összegszerűség ilyen relatív módon, tág határok között került meghatározásra. Ez nemcsak azzal a veszéllyel jár, hogy lesznek országok (mint például Magyarország), ahol az alapjövedelem a létminimum összegének csak a 60 százalékát célozza meg, hanem még a jóléti társadalmakban is önmagában rejti a fenyegetést, hogy az FNA összege egyszerűen értékét veszíti. Hiszen a műszaki fejlődés a kapitalizmusban továbbra is munkaerő megtakarító jellegű, és a munkanélküliség továbbra is nőni fog. Legyen bármilyen méltányos összegű például a svájci alapjövedelem, ha a növekvő munkanélküliség miatt annak fedezete előbb-utóbb elapad, mert egyre kevesebb aktív munkavállaló termeli azt meg, azaz nem lehet garantálni, hogy annak összege a jövőben is „elég magas” legyen. Amit a jelenlegi adóbevételekből finanszírozni lehet, azt a holnapi adóbevételek már nem biztos, hogy betakarják.

profwerner_300dpi_01.jpg

Götz Werner

 

A Götz Werner-féle fogyasztási adóról

Fontosnak tartom bebizonyítani, hogy Götz Werner elmélete az alapjövedelem finanszírozásáról alapvetően téves. A professzor úgy képzeli, hogy mindenféle adónemet ki lehet váltani a forgalmi adóval – ezt nevezi ő fogyasztási adónak az alapfilmjében –, így valójában maga a fogyasztás fogja finanszírozni önmagát. Az alapjövedelem szerinte magának az adónak a visszaosztása a rászorulók részére. Kérem, hogy aki Götz Werner elméletét jobban ismeri, legyen szíves a szavaimat ellenőrizni, hogy nem tévedek-e!

A cáfolat igen egyszerű. Hogyan lehetne magát az adót, és az adó alapját képező fogyasztás értékét megfinanszírozni pusztán az adóból? Ez nonszensz! Ma talán még el lehet képzelni olyan társadalmi összetételt és értékarányokat, amikor ez a különbség nem jelenik meg látványosan a felszínen, de elvileg belátható, hogy igazam van. Ehhez elég elképzelni egy szélső esetet, amikor a társadalmi termelésben már egyetlen ember sem vesz részt, hanem mindenki munkanélküli lesz. Ekkor a társadalom teljes fogyasztása (a termelő fogyasztást leszámítva) alapjövedelemből fog megvalósulni. Azaz elfogyasztjuk a fogyasztási adó alapját (magát az értéket) is, meg az arra rárakódó adót is. Hogyan lehetne finanszírozni pusztán ebből az adóból annak alapját is? Az adóalap értékének fedezete valami másból kell, hogy képződjön. Ennek forrását Götz Werner nem tudja megnevezni.

Hiába állítjuk, hogy a magasabb jövedelmű rétegek fizetik az alacsonyabb jövedelmű rászoruló rétegek fogyasztását, mert ez csak részigazság. Elméletileg lehetetlen ugyanis pusztán a fogyasztási adóból fenntartani ezt a rendszert. Ugyanúgy lehetetlen, ahogy az egyre zsugorodó személyi jövedelemadóból is finanszírozhatatlan volna az alapjövedelem-rendszer, vagy, ahogy a társadalombiztosítás egész rendszere is fenntarthatatlan. És nem azért, mert kevesen születnek, hanem azért, mert csökken a foglalkoztatottság. Ezt a politikai elitnek képesnek kellene lennie belátni! Pláne egy professzornak. Mindezek alapján Götz Werner egész szakmai tudása alapos okkal megkérdőjelezhető.

Az elmondottakból logikusan következik, ahogy egyre csökken az aktív munkavállalók (az értéktermelésben résztvevők) és a munka világából kiszorultak aránya, úgy lép fel egyre nagyobb hiány az alapjövedelem fedezetében. Vagyis a rendelkezésre álló forrásokból az idő függvényében reálértékben csak egyre csökkenő alapjövedelmet lehet folyósítani. Mindez azt jelenti, csak idő kérdése, hogy mikor válik az alapjövedelem nem „elég magas” összegűvé. Magyarországon már a bevezetés pillanatában eleve csak a létminimum 60 százalékát fedezné az FNA. De az elméleti megalapozatlanság okán hasonló sors vár a svájci és a német alapjövedelemre is.

Tapasztaljuk, hogy világméretű trendjében nő a szegénység. Ennek hátterében neoliberális/neokonzervatív politikai szándék fedezhető fel. Semmi okunk azt feltételezni, hogy ez a politikai szándék az alapjövedelem bevezetésével megváltozna. Azt pedig bizonyítottam, hogy az ilyesféle politikai szándék az alapjövedelemmel is manipulálhat. Maga Götz Werner is elismerte, hogy az alapjövedelem eszméjével is vissza lehet élni.

A dolognak ahhoz a részéhez, ami a svájci és a német állampolgárokra vonatkozik, elvileg semmi közünk, mert a svájciakra és a németekre tartozik, de tanácsot adhatunk nekik. Viszont jogunkban áll, sőt kötelességünk tiltakozni egy eleve elhibázott és szakmailag téves alapjövedelem-modell bevezetése ellen. Nem kell hasra esni amiatt, hogy svájciak és németek propagálják a modellt, mert nekünk is kötelességünk szakmailag érteni ahhoz, amit a PM be szeretne vezetni!

 

A társadalom rétegeződése

Götz Werner is elmondja, hogy az FNA nem gazdasági reform, még csak nem is gazdaságpolitika, a gazdasági folyamatokba egyáltalán nem avatkozik bele, azaz nem várható tőle a munkanélküliség okainak megszüntetése. Az újraelosztás folyamatába avatkozik bele úgy, hogy a legalacsonyabb jövedelmi rétegeknek a fogyasztására juttat több jövedelmet. Így várható tőle némi gazdaságélénkülés és munkahelyteremtés.

De mivel az alapjövedelem a munkanélküliség okait nem szünteti meg, az újra fog termelődni, az átmeneti gazdasági élénkülés eredményei el fognak tűnni. Rövid időn – pár éven – belül ugyanott leszünk, ahol a part szakad. Átmenetileg adtunk ugyan lehetőséget a legszegényebb néprétegeknek, hogy elkerüljék az éhhalált, de ez csak rövid távú eredmény lesz, amely hamarosan tovatűnik. Az alapjövedelem modelljébe nem került beépítésre semmiféle korrekciós tényező, ami a munkanélküliségi ráta, vagy akár az árszínvonal alakulását figyelembe venné, így időről-időre az alapjövedelem összege korrekcióra szorulhat. Ez is egy olyan helyzetet eredményez, hogy az alapjövedelem idővel elinflálódhat. Ilyen módon a rászoruló tömegek kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, és függeni fognak egyrészt a politikai elittől és a parlamenttől, másrészt az aktív munkavállalóktól, amelyet én munkásarisztokráciának nevezek.

Az egykor egységes munkásosztály helyett – amelyet ma inkább dolgozó osztály néven illethetünk – kialakul két egymástól markánsan elkülönülő réteg, amelynek érdekei egymással ellentétesek: az aktív munkavállalókból álló munkásarisztokrácia, és a munkanélküliekből képződő prekariátus. Az előbbiek az alapjövedelem összegén felül munkabérben is részesülnek, az utóbbiak pedig kizárólag alapjövedelemből kényszerülnek megélni.

Az alapjövedelem liberális teoretikusai következetesen megkerülik a kérdést, hogy az FNA a munkanélküliséget konzerválja, és a társadalmi kirekesztést törvényesíti, a társadalmat pedig megosztja kiváltságos munkavállalókra és a munka világából kirekesztett prekariátusra (a továbbiakban őket egyszerűen munkanélkülieknek hívom). Ez a szembeállítás olyan tökéletesen sikeres lesz, hogy az osztályharc is át fog alakulni, azt többé nem a tőkés uralkodó osztály ellen fogjuk vívni, hanem a prekariátusnak a kiváltságos munkásarisztokraták ellen kell majd harcolnia. Ilyen tökéletesen működik a devide et impera globális kapitalizmusban. Hazánkban a társadalom jelentős része már ma is lustának, dologtalannak és munkakerülőnek könyveli el a cigányságot, de gyakorlatilag ide sorolja a nem cigány munkanélkülieket is, elcigányosodott magyaroknak tartva őket. Amiben kétégtelenül van is annyi igazság, hogy a mélyszegénységbe süllyedteket már meg sem lehet különböztetni egymástól, lévén ugyanarról a szubkultúráról van szó.

 

A szabadság-egyenlőség-testvériség megcsúfolása

Hiába a szép szavak, hogy az alapjövedelem növeli a munkanélküli szabadságát, és megteremti az egyenlőség feltételeit. Hogy az emberi jogok terén soha nem látott előrelépést jelent a liberális elvek megvalósításában, mert mindezek kétszínű módon jutnak érvényre. Valóban átmenetileg megnőne a munkanélküliek szabadsága is, amennyiben az alapjövedelem számukra lényegesen nagyobb fogyasztást jelenthetnek. Az alapjövedelem bevezetése sokaknak óriási lépés volna, olyanoknak, akik jelenleg semmilyen jövedelemmel nem rendelkeznek. Márpedig a statisztika Magyarországon 600 ezer ilyen embert tart nyilván. Számukra az alapjövedelem életet menthet.

De ahogy fentebb leírtam, ettől csak átmeneti javulás várható. A munkanélküliség okait ugyanis nem szünteti meg az FNA. Átmeneti csökkenés után a munkanélküliség újra nőni fog, az életszínvonal újra romlani fog. Az FNA legnagyobb bűne, hogy konzerválja a munkanélküliséget és a társadalmi megosztottságot éppen azáltal, hogy erkölcsi felmentést ad a munkaerő elbocsájtására. Erről is írtam már korábban több cikkemben is. Konkrétan leírtam például, hogy az FNA a civil társadalom kiegyezése az önnön lelkiismeretével. Vagyis az alapjövedelem bevezetésével az erkölcsi felelősséget is lerázzuk magunkról, a munkavállalók elbocsájtása terén szabad a pálya, a fejünknek nem kell fájnia az emberi jogok sérelme miatt!

Ahogy az előző posztomban írtam, az alapjövedelem felemeli ugyan a legszegényebb rétegeket, mert az 50 ezer Ft LÉT-pénz több mint a semmi, de megkreálja a 60 százalékos szabadságfokú munkanélküli kasztot, a prekariátust. Ennek a kasztnak a szabadsága csak 50 ezer forintig terjed. A jogfosztottsága a létminimumhoz képest 40 százalékos. Ez a szabadság a hónap tizennyolcadik napján fogy el, és negyven százalékos kényszert jelent a prostitúcióra, valamint a megélhetési bűnözésre. De a jogfosztottsága ennek a kasztnak több a 40 százaléknál, mert ha a munkanélküli nem jut munkához, akkor esélye sincs arra, hogy például az ipari átlagjövedelmet elérje. Ez év januárban 249.400.- Ft volt a bruttó átlagkereset Magyarországon, azaz ötszöröse az alapjövedelem tervezett összegének. Ha ehhez az összeghez viszonyítok, akkor a munkanélküli esélyegyenlősége mindössze 20 százalékos.

A testvériségről pedig megismételném, amit korábban írtam, illetve amiről jelen cikkemben fentebb volt már szó, hogy az FNA megosztja a társadalmat. A munkanélküliből eltartottat csinál, és érdekellentétet teremt a munkásarisztokráciával. Tartósítja a munkahelyféltést, a szociálrasszizmust, és megalázza a munkanélkülit. Az aktív munkavállaló a saját szociális jólétének gátját fogja látni a munkanélküliben. Már ma is sokan azt mondják, hogy cigányok zsákmányolják ki őket.

Ennyit a szabadság-egyenlőség-testvériség hármas követelményének érvényesüléséről Magyarországon 2016-ban! A PM pedig ezt a hármas követelményt csúfolja meg az elhibázott alapjövedelem-tervezetével. Ezzel nyíltan beismeri, hogy nem emberjogi liberális, hanem nagyon is tudatosan a neoliberális/neokonzervatív tőkeérdeket képviseli.

 

 

 

Volna megoldása a fentiekben felvázolt problémáknak, mégpedig a munkához való jog elismerésével és a munkaidőcsökkentés révén való megvalósításával. Erről szól az egész blogom. Ahhoz, hogy az alapjövedelem értékálló legyen, a munkanélküliség növekedésének kell gátat vetni. De lehetséges volna akár a munkanélküliség teljes felszámolása is. Ez teremthet csak stabil és értékálló munkabéreket, amelyek adójából stabil és értékálló alapjövedelmet is finanszírozni lehet.

Ilyen körülmények között biztosítható volna, hogy az alapjövedelem összege az emberhez méltó élet feltételeit megteremtse. És megvalósulna a szabad választás elve is, hogy valaki akar-e bérmunkában munkát végezni. Ha a teljes foglalkoztatás megvalósul, az FNA gyakorlatilag csak a KMK-rendszert volna hivatott kiváltani, illetve csak a ténylegesen hasznos társadalmi tevékenységek – mint a gyereknevelés, az idősek gondozása stb. – végzésére nyújtana lehetőséget, amit minden érintett önként vállal.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://alex-fna.blog.hu/api/trackback/id/tr98499112

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása